Fable Jégtánc

Jade-et egy behemót kőhöz csapta a vérző lábú fickó rúgása.
A lány úgy érezte, máris teljesült a Keresztanya óhaja: gerince
töröttebb nem is lehetne.
Felülni próbált, amikor a mázsás cipőtalp újra felé indult.
Alkarral hárította a rúgást; így legalább a válla is leszakadhatott.
Közben felemelt lábai ollójába kapta a férfi másik – sérült – lábát.
A fickó ordítva ledőlt, feje vészesen közelgett a lány homlokához.
Jade félrehajolt – izmai akkor is szétszakadtak volna, ha gumiból
vannak –, a behemót kő lefékezte a bivalykoponyát.
Jade kimászott az ájult test alól. Szeme kínkönnyekkel telt meg.
Néhány rettenetes pillanatig attól félt, hogy nem tud talpon
maradni, végül mégis sikerült – ha nem is délcegen – felállnia.
Imbolyogva elindult. Az első lépések irányát szédülő feje diktálta.
Ha nem is éles képpel, de érzékelte, hogy Sachel és Del Maar
forgolódik a közelében.
Megrázta a fejét, kidörgölte szeméből a homályt.
Elégedett lehetett, ellátott a nyírfaliget kezdetéig. Kivette az ötven
méternyire ácsorgó Blazer körvonalait.
A következő pillanatban Del Maar elhussant mellette a
levegőben, hátúszással.
A másik fickó prüszkölve, bugyborékolva éledezett.
Jade látta, hogy a pasas keze a közelében heverő stukker felé
araszol.
Aztán végre fel is fogta, mit lát.
Elrúgta magát a földtől. Elszámította a távolságot. Röptében
pályakorrekciót hajtott végre, és mégis elvétette.
Így esett, hogy nem a stukkert és az érte igyekvő végtagot,
hanem a rossz emlékezetű, terebélyes követ találta telibe.
Mire diagnosztizálhatta volna, hogy alighanem a lábát törte, a
bivalykoponya az arcát vette célba.
Jobb híján csőre töltötte a tíz körmét, és ily módon némileg
lefékezte a becsapódást.
Sachel észrevette Jade szorult helyzetét. Eldobta Del Maart,
akivel éppen bizarr tangót járt, és kezelésbe vette a sérült lábú
fickót.
Néhány rúgással eltántorította a lány közeléből, majd az alig
visszaszerzett fegyvertől is; kedve után már-már a nyakát szegte.