Fable Jégtánc

Doopley felélte a lány türelemtartalékait. Mosolytalan
beszélgetés zajlott le közöttük. A pasas megpróbálta lecsillapítani
Jade-et, mégpedig arra hivatkozva, miszerint nem tehet arról, hogy
a munkavégzés céljából diszponált mesterek nem jelennek meg a
hajlékban.
A lány rávilágított: senki más nem tehet róla, csakis ő, elvégre az
a dolga, hogy erről gondoskodjék.
Ekkor Doopley pénzt kért, de nem kapott. Viszont kisvártatva
arra lett figyelmes, hogy leveti vakító ingét, és ernyedt pocakját
villogtatva kétkezi munkát végez. Míg ő kényszeredetten falat vakolt
és parkettát javított, Jade sem tétlenkedett: bravúrosan elintézte a
villanyszerelési teendőket.
A nyomorú sorsú kivitelező lidércnyomásos napokat élt át. Ha
sem ő, sem más iparművész nem jelent meg a hajlékban, Jade
taxiba ült, és érte ment. Túszul ejtette saját házában, hazavitte, és
munkába állította.
Doopley nem panaszkodhatott, Jade sokat segített neki.
Szorgosan festették a falat, lecsiszolták a parkettát, és bevonták
lakkal. Felszerelték a kapcsolókat, karnisokat, elrendezték az
újonnan vett bútorokat, kicsempézték a fürdőszobát, és álomivá
varázsolták a konyhát. Végül kéz a kézben kitakarítottak.
Jade pezsgőt bontott.
Doopley kortyolt az italból. Köhintett, arcára fátyolos mosolyt
csiholt, és megpróbálta elkunyerálni a nappalit ékesítő ódivatú
csipkefüggönyt, ám mert nem kapta meg, beérte a csomagolásául
szolgáló élénkmintás reklámszatyorral.
Majd javasolta: számoljanak el, és megnevezte a tartozás
összegét.
Jade pontról pontra végigment vele a költségvetési táblázat
oszlopain, rámutatván, hogy nincs tartozása, mi több, kifejezetten
túlfizetés forog fenn.
– Tartsa meg a visszajárót – mondta végül nagyvonalúan.
Doopley-t megütötte a szél.
– Jelentős összeggel jön nekem! – ordította bíbor fejjel.
– Most vezettem le magának, hogy el nem végzett munkáért,
valamint az én sajátkezű trógerolásomért nem szép dolog pénzt
követelni.