Fable Jégtánc

szétmorzsolta.
A lány új cigire gyújtott, s karikákat formázott füstjéből.
Viselkedésükből kiviláglott: sejtelmük sincs, miként fogjanak
magvas társalgáshoz.
Jade szembenézett a helyzettel.
– Kíncselekvés, amit művelünk – mondta.
– Nem először – hagyta rá a férfi.
– Nem bánom, még van tartalék a pakliban, azzal is telik az idő,
ha egyik cigiről a másikra kapunk.
– Még néhány szippantás, és mennyeien kanális-ízű lesz a szád.
– Na és, azt hiszed, a sörtől méz-ízű!?
– Nem tudom, mit higgyek – vont vállat Bárd. Kisimult homlokkal
elmosolyodott. Kinyújtotta a kezét, elvette a cigarettát a lány fogai
közül, kettétörte, és ledobta a hóra. Előrelépett, és Jade szájához
hajolt.
Rövid tétovázás után megkóstolta, milyen ízű. Sörtől, füsttől
kesernyés, ám mind édesebb csókot váltottak.
Azután már csak egymás szájának édesét, melegét érezték,
lélegzetük elfúlt, és szívük vadul kalapált, vért zúgatott a fülükben,
és mivel az ájulás is megkörnyékezte őket, kis híján leborultak a
hóra.
Bárd elengedte a lányt, hátralépett, és visszadőlt a fatörzshöz.
– Ezt tisztáztuk – mondta rekedten.
Jade egy lépést tett utána, majd még egyet, s ekkor már összeért
a kabátjuk. Széthajtotta dzsekije szárnyait, és a férfi arcába nézett.
– Engedj közelebb – kérte.
Bárd a fejét rázta, de nem tiltakozott, amikor a lány lehúzta
kabátján a cipzárt, s két tenyerét a pulóvere alá csúsztatva
hozzásimult.
– Ímhol a válasz az összes kérdésedre – sóhajtotta Jade a férfi
mellére hajtott fejjel. – Mit kezdhetnél velem, s mi hasznodat
venném? Te is érzed mindezt az izgalmat és jót? Engedj még
közelebb.
Tenyerét a zsaru hátára, majd a derekára csúsztatta. A
nadrágszíj alatt lapuló stukker rideg, fémes érintése némileg
lehűtötte. Hátrahajtott fejjel felnézett.
– Sétáljunk egyet – javasolta Bárd.