Fable Jégtánc

Jade csappant kedvvel vette szemügyre a megostromolandó
objektumot. Úgy festett, az ötcsillagos, turbó macho nem az
ágyában várja, hogy meglepjék. A behúzott sötétítő függöny mögül
lámpafény szüremlett az előkertet uraló tulipánfa köré.
Embermagas, nyíratlan babérmeggy-sövény jelképezte a kerthatárt.
Autó nem vesztegelt a járda mellett. Ez akár azt is jelenthette,
hogy gazdája régen a garázsba vitte kocsiját, és hamarosan
nyugovóra tér maga is.
– Belógok a kertbe – súgta Jade. – Szétnézek, miként juthatnánk
beljebb.
– Oké – bólintott Citrom. – Hegyezd a szemed!
A lány körülpillantott; nem látott kutyát sétáltató embert.
Arcába húzta sapkáját, ujjaira igazította a kesztyűt. Nesztelenül
átolvadt a sövényen.
Ebben a pillanatban elaludt a lámpa a függöny mögött.
Jade majdnem sarkon fordult. Hiszen az opálköves gyűrű órák
óta perzselgette az ujját. Délután a lázálom is próbálkozott nála.
Minden ómen együtt volt ahhoz, hogy mentegetőzés nélkül,
magabiztosan megfutamodhasson.
Görnyedten vívódott egy lilálló labdákat virágzó hortenziabokor
mellett, amikor meghallotta, hogy moccan a bejárati ajtó kilincse. Ha
a pasas kilép, és nem hülye vagy világtalan, íziben észreveszi az
előkertjében ólálkodó idegent.
Jade felfeküdt a levegőre. Elhussant a ház oldala mellett.
Lelapult a fal tövében, amelyen kénsárga levelű borostyán kúszott;
ez a körülmény ezúttal nem bírt vigasztalóan hatni rá.
Ha a pasas azért jön ki, mert lefekvés előtt szükségét érzi egy
jóízű kerti sétának, akkor legfeljebb nem az ágyában fog
meglepődni, hanem a frissen nyírt gyepén.
Jade nemrég vágott fű fanyar illatát érezte. Viszont nem hallott
lépteket. Halkan nyikordult a kertkapu. Ezután sem hallott lépteket.
Tehát a pasas kilebegett az utcára, és tovaúszott a levegőben.
Valami kísértet lehet. Óriási!
Eldöntötte, hogy felkel, Citromtól nem búcsúzik, beivódik az
éjszakába, mintha itt sem járt volna.
Ekkor a hongkongi váratlanul mellette termett.
Jade kis híján felsikított.