Fable Jégtánc

– Halló? – szólt.
Cinemascope alak toporgott a küszöbön, széltében jelentősen,
hosszában teljesen betöltve az ajtónyílást.
A zsaru beviharzott, vállon ragadta a lányt, és a nappali közepéig
meg sem állt vele. Lenyomta a kanapéra, fél fenékkel mellé
ereszkedett.
– Ismét láthatás van? – érdeklődött Jade. Megfogadta, hogy
türelmes lesz.
– Hallgass ide! Nem balhézni jöttem, fejben tartom, hogy barátok
vagyunk. Őrületes bajban vagy...
Bárd magába fojtotta a szót. Felfogta végre a lány képét.
– Te vagy az, Jade? – nyögte.
– Nehogy azt hidd, hogy te fessebb vagy.
A zsaru felszökkent mellőle, elhúzta a függönyt, és szélesre tárta
az ablakot. – Mikor szellőztettél utoljára? Itt még egy dögvirág is
elhervadna.
Mondhatott, amit akart; lehet, hogy magabiztosabb léptekkel
közlekedett, mint legutóbb a Sárkánytejben, de állaga nem sokat
javult azóta. Időközben talán hajat mosott, borotválkozott, ruhát
váltott. Egyszer. Cipőjén felújította a sárbevonatot.
Visszatért Jade-hez. Térdre ereszkedett előtte, figyelmesen
nézte az arcát, lehúzta alsó szemhéját.
Jade nyelvet öltött, mint a doktor bácsinál.
A pasas megrázta a vállát.
A lány felszisszent.
Bárd felfedezte karján a régen cserélt, nedves kötést.
Azután zsaru-precizitással további felfedezéseket tett.
Megtalálta a Merci-lopó társaságtól adoptált fegyvereket.
– Mi ez a stukker-bazár? Mi van veled? Hol jártál ma hajnalban?
Jade vállat vont.
– Nincs alibim.
– Jártál Cabreránál?
– Hülye vagy te? Majd bevallom, ha kérdezed, mi!? Bizonyítsd
rám.
– Mondd, hogy nem!
– Nem. Na, elhitted?
– Nem tehetted.