Fable Jégtánc

– Az urasági kocsis, az vigyen el téged! Szerezz egy tragacsot!
Nem a dajkád vagyok!
– Oké, Nazir madám. Már el is tűntem.
– Várj csak – szólt a herkules. – Este, ha úgy látod, tiszta a
légkör, nézz be hozzám. Érik számodra egy meló. Egyébként jó
voltál. Arról szólt a küldetés, hogy a célpont kapja meg a testi
sértését. Megkapta; a körülményekre borítsunk fátylat.
– A válladra. Hetet. És riszálj a hasaddal, amíg össze nem esel –
morogta Jade. Füstölögve kivonult a pincéből. Lopjon kocsit!
Lopott. Nem válogatott, beérte egy Fiat Pandával. Amíg a
felgerjedt tulajnő a zöldségessel nevetgélt, a háta mögött szépen
beült a járgányba, elfordította az indítókulcsot, és elporoszkált.
Lehet, hogy mostanáig fel sem tűnt a Panda hiánya. A nő
viselkedéséből kitetszett: a nyalka banánárust szánja déli fogásnak.
Jó kéjvágyat!
A tetthelytől biztonságos távolságban megállította a kocsit, s mert
az isten háta mögé készült, átszálazta a kölcsönjárgányban
található kazettákat. Nem sokáig tartotta fel magát, három
zajhordozót talált, valamennyi szokatlan műsort kínált.
"Leszoktam!", hirdette az egyik. "Karcsú leszek!", ígérte a második;
a harmadik szép álmokkal kecsegtetett e sok aszkézis után.
Jade úgy döntött, karcsú lesz. Belökte a kazettát a magnóba.
Fura hangokat hallott, mintha egy gyanakvó mosónő a könyökével
kavargatná a teknőbe mért vizet, attól tartva, hogy talán túl sok
marólúgot lottyintott bele. A bugyborgás elmúltával vajazott női
orgánum következett.
– Édes hallgatóm, gondolom, megnyugodtál már e fenségesen
előkelő testzenétől.
Testzene?! Korgott a gyomra?
– Nézz a tükörbe. Nézd, bele sem férsz. Kövér vagy. De mit
kövér?! Hájas vagy, mint egy elefánt. Mint egy tapír. A férfiak rád se
néznek. Senki sem akar megcsókolni, nem szánja ajkaid közé bíbor
nyelvét.
Bíbor nyelv? Valamelyik kölyökbetegség tünete. Talán a
kanyaróé? Orvosilag málnanyelv a neve.
– Na, ugye, látni sem bírod magad?! Fordulj vissza a tükörhöz!
Viseld el annak a zsíros dögnek a látványát, akit te tettél olyanná!