Fable Jégtánc

könnyedén, végül mégiscsak lebirkózták, majd félholtra verték a
tébolyultan védekező férfit.
Jade örvendezett: kifújhatja magát.
Derűs hangulata húsz másodpercig sem tartott.
Látogatói érkeztek.
Három kommandós ugrott rá, komoly szándékkal: főleg a
gyomrát, és más hasi szerveit ütötték.
Először szép szóval próbálta megmagyarázni nekik, hogy ő
ártalmatlanná tétel nélkül is tök ártalmatlan, kiváltképp rájuk
nézvést. Ám mert az ember hangja elhalóvá válik, ha válogatott
öklök mártakoznak a gyomrában, szavát sem értették, de nem is
érdeklődtek mondanivalója iránt.
Jade védekezni kényszerült.
Felrántott térddel állon rúgta legbuzgóbb látogatóját, a másik
kettőnek a fejét koccantotta egymáshoz.
Egyetlen lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, nem többhöz.
A negyedik versenyző kibiztosított géppisztollyal érkezett.
– Hozzám ne nyúlj, rohadt zsaru! – csuklotta Jade felhullámzó
gyomorral.
Az bizony hozzányúlt volna a fegyvercsővel, ám ekkor a jég
felszínét borító havat felporozva, fekete táltos száguldott közéjük.
Bárd levetette magát a nyeregből.
Igazolványát közvetlen közelről mutatta meg kollégájának: a
jelvény lenyomata még órákig látszott a kommandós homlokán.
Jade feltérdelt, majd előregörnyedt.
– Tisztára, mint a mesékben!? – nyögte, kiöklendezve a reggelit.
Csakhamar a kanapén feküdt, miként azt már megszokhatta,
aggódó arcoktól körülvéve, mégsem érezte magát királynőien.
Néhány fekete ruhás hekus kérlelte: bocsásson meg, és ő szíve
szerint holtáig haragudott volna, ám Bárd figyelmeztetően
megszorította a kezét, erre ő feloldozta bűneikből a nyavalyásokat.
Miután az áldott agyalágyult különítményesek elhúztak az
ótvarba, Jade felfigyelt arra, hogy testszerte flastromok borítják, és
nem holmi hanyagul összecsapott borotválkozás emlékére.
Végre valakinek eszébe jutott: talán tájékozódni szeretne,