Fable Jégtánc

A furgon felgyorsult, orra idegölő magabiztossággal közeledett a
terepjáró hátuljához.
A vezető mellett ülő fickó, a hasmánt-zsaruk dobálgatásától
felbőszülten, és alighanem a járgányt is féltve, fegyvert rántott.
Az ablakon kikönyökölve célba vette Jade-et, eltökélten, hogy le
is lövi, mielőtt még a kocsitető ütemesen szétverné a fejét.
Első lövése elszállt az égbe, mert egy púpzsaru megtaszította a
könyökét.
Másodszor is gondosan célzott. Ezúttal csaknem önmagát találta
homlokon, szintén a hánykoltatás miatt.
Társa vadul nyomta a gázt, már amikor éppen nem a levegőben
tartózkodott a remek rugózású ülés jóvoltából.
A furgon felzárkózott a terepjáró mellé.
Ez a körülmény kedvezett a célzásnak.
– Kapaszkodj! – dirigált Jade. – És tekerd le az ablakot!
– Bekapcsoltam az övet! – jelentette Rhandi.
– Azonnal kapcsold ki!
Jade jobbra rántotta a kormányt.
Leszáguldottak az útról. A kásásodó hóval borított füvön
robogtak tovább.
Rhandi felült, meglátta, merre tartanak.
Halk sikollyal visszahanyatlott.
– Nem nagyon tudok úszni! – kiáltotta.
– Jeges vízben úgyse nagyon lehet – vigasztalta Jade.
Remélte, hogy a fickóknak feltűnt már: a terepjáró utasai kollektív
öngyilkosságra készülnek.
Ha feltűnt is nekik, nem szegte kedvüket.
A furgon vészesen tépett utánuk, a csúszós lütyőben olyképpen
rázogatva a farát, miként egy frissen fürdött kacsa.
Jade számolt: még hatvan méter, még ötven...
Gyors mozdulattal bekapcsolta a magnót, és feltekerte a
hangerőt.
Megszólaltatta a kürtöt a hattyúk elijesztése céljából.
Tükörjég feszült a napsütötte tavon.
A furgon utasa mindenképpen meg akarta állítani őket.
Egyáltalán nem bízott abban a jégben. Társa ép eszében végképp
nem bízott, gyanítván: ha a terepjáró a jégre rohan, ők sem tesznek