Fable Jégtánc

– Egy zsenibaba – toldotta Tilton. – Sőt, Zseni Baba és a három
rabló. Rajtad a sor, tégy valamit a szituációval. Ha szabad súgnom:
fogd kézen és kövesd a hirig bigét.
Bárd vívott magával, e küzdelemben bőven adott és kapott, végül
a feleket kiszámolták.
– Megmondom, min tépődöm – gyónta. – Jade igazán nagyon
helyes, kedves, makulátlan leány. Mint mindnyájan tudjuk.
– Morálice – szúrta közbe a szaxis.
– És ez az angyalkára fajzott teremtés leleplez nekem három
hasonszőrű arkangyalt, akikkel mindösszesen annyi a baja, hogy a
múlt évezredben elszedték a túlélő sütijét.
– Kakcsiját – helyesbített Tilton.
– Kakcsiját – hagyta rá Bárd. – De nem folytatom a gőgicsét. El
kell árulnom; piszkosul nem tetszik nekem az ötlet, hogy vele kéz a
kézben képviseljem a törvényt. Tudtatok követni?
– A sarkadon állunk – felelte Jade. – Te egyazon kalap alá
veszel engem a brémaiakkal?!
– Nem tagadom.
– Ritka fazon vagy. Elenyészően ritka, akár zárdában a
fitymacsattogás. Sebaj, zsaru, nem fogok neked könyörögni.
Fogdosd össze őket a saját eszközeiddel. Állatian ráérsz a
nyugdíjig.
Bárd akkorát sóhajtott, mint egy felnyársalt gumiköpeny.
– Gyerünk – mondta.
Útnak indultak. A Ford egyszerűen nem állt a ház előtt.
– Ellopták a kocsidat? – sopánkodott Jade.
– Nem – szólt sötéten a zsaru.
Öles léptekkel haladt, a lány lélekszakadva követte.
– Ha nem lopták el, akkor miért nincs meg?
– Muszáj mindig kocsival járni?
– Nem, ha telik helikopterre. Hol a járgányod?
– Szállj le rólam.
– Eltörted! Valld be!
– Tényleg eltörött itt-ott.
– Aha. A csajod törte el! Te is benne ültél?