Fable Jégtánc

agadta, így hát együtt szárnyaltak lefelé, alul a kukkos, felül az
atlétanő, köztük a lajtorja. S a földön néhány muskátlival,
törperózsával beültetett amfora fogadta őket. A létrás pasas a
legkülönfélébb csontjaival zúzta szét az agyagedényeket. Aztán
csak hevert összetörten, az egyszerűség kedvéért azt mérlegelve
immár, hogy mely csontja nem mállott el, és ekkor jött a tiló: Júlia
lazán lemászott róla, és bebizonyította, hogy ő voltaképpen fiú.
Mellesleg ezzel is dugulásig tele volt a sajtó; "Rómeó és a
transzvesztita", "Az erotomán sündisznó esete az aberrált
sárkefével" és egyéb címeken.
– Na jó – mondta Jade. – De még mindig nem tudjuk, miért is
nem szúrt rendőrszemet az éji utcán létrával kóborló elmés!?
– Nagyon egyszerű – felelte Bárd. – Nem létrával kóborolt.
– Nem volt privát létrája?! – hörrent Tilton.
– Nem. Olyan házakat szemelt ki, amelyekben három fontos
tényezőt együtt talált: emeleti hálószobaablakot, magános női
hölgyet és a kert valamely zugában eldugott lajtorját. Saját
létrájukról szólította meg a nőket. Azután, amíg azok sikoltoztak és
zsarukért telefonáltak, komótosan visszadugta a lajtorját a sövény
mögé, az eresz alá, vagy ahova kellett, és fütyörögve hazasétált.
– De romantikus! – nyögte Jade.
Közben persze közlekedett. Higgadtan vezetett, azt szemlélve,
miként csinálják mások. Gyakran csóválta a fejét.
– Nincs erkölcsük a népeknek – állapította meg. – Semmilyen
téren nem erkölcsösek. Konkrétan itt, az Amazonok Terén sem
azok.
– Nem tipikus – vetette ellen Bárd.
– Na jó, nem egyformák az erkölcstelenségben, de azért
tipizálhatók. Vannak a faltörők. Jönnek mögöttem, én fékezek, mert
humán tényezők használják a zebrát, mire a faltörő azonnal sávot
vált, gázt ad, majd ő is észlel hirtelen, és vészfékez. Aztán már
zizzen is az üvegeshez egy marék törmelékkel, és kéri szépen a
tagot, hogy puzlézza össze a szélvédőjét. Ennyiből nem jön ki,
sajnálkozik az üvegező, mire a faltörő a fejéhez kap, és kifeszeget a
homlokából, szeméből, tarkójából néhány további üvegdarabot,
hátha azzal együtt már elég lesz a nyersanyag az új ablakhoz.
– Ó, te vérmarha! – súgta szeretettel Tilton.