Fable Jégtánc

szíve.
A földutat szegélyező elvadult zöldsövény eltakarta előle a házat,
de őt is elfedte a támadók elől. A tükörbe pillantott. Hála a tegnap
éjszakai zápornak, nem kavarog mögötte több méter magas
porfelleg.
Járgánya direkt élvezte a gidres-gödrös utat, végre is, ilyen
terepre tervezték. Jade zötykölődött az ülésben. Ha veseköve
volna, orvosi javallatra kellene rázatnia magát. De vajon mit szólna
a szülész doki, ha most látná?! Bizonyára viharosan
megkopaszodna, hiszen fölöttébb aggódékony férfiú.
Az ám, de nem látja. Sem a petefürkész, sem a ház ostromlói –
és (az égnek hála) Sachel sem.
A korábbi tébolyult lövöldözés szórványossá csendesedett.
Latolgatta, milyen távolságra lehet a tetthelytől. Lehet, hogy nem
látják, de hamarosan meghallhatják a dízelmotor mély hangú
brummogását. Felvitte a kocsit az előtte magasodó emelkedő
tetejére, és ott levette a gyújtást. A terepjáró lendületből gurult
tovább.
Jade végiggondolta, mit léphet, ha elfogy az iram. A földút a ház
körül csoportosuló fák mögötti tisztás mellett fut, távol az épülettől.
Ha a támadók autóval érkeztek, alighanem ugyanazt a taktikát
alkalmazták, amit most ő. Az emelkedő tetejéről elnémított motorral
gurultak alá. A korszerű járgányok amúgy is halk járásúak,
valóságos lopakodók.
A terepjáró lelassult, majd megállt.
A lány marokra kapta a stukkert, kantáros farmernadrágja
zsebébe dugta a tartalék tárat, és a csatazaj irányába indult a
sövény fedezékében. Alig tért el a tisztás felé vezető iránytól.
Áldotta összes szerencseköveit: a nyárvégi pompában virágzó
rét szélén két kocsi ácsorgott, szemlátomást üresen.
Jade óvatosan megközelítette az elhagyottnak tetsző járműveket.
Az egyik autó nyitott csomagtartójába pillantva teljesen elképedt.
A ránézésre felvett leltár így festett: egy golyószóró, a hozzá
való, teli hevederrel; több marék kézigránát; egy AK 47-es
géppisztoly; néhány stukker és két revolver.