Fable Jégtánc

– Oszlasd el a rögeszmédet. Nem vagyok egy bármit is képviselő
alkat. Azért vagyok itt, mert a tizennyolcadik születésnapomon
betértem a Sárkánytej Bárba, hogy nyilvánosan igyak egy pohár
whiskyt. Tilton ott fújta a szaxiját, néhány bögre whiskyvel később
nekem is megengedte, hogy belefújjak, aztán együtt énekeltünk, a
padlón ülve, de ez már zárás után történt, és azóta, alig hiszem el,
hogy csaknem tíz éve, sűrűn előfordulunk egymás társaságában.
Szabadidőmben nem vagyok zsaru, legalábbis igyekszem
korlátozni eme hajlandóságomat. Nazirra visszatérve: úgy érzem,
perceken belül megkapod az első megbízatást, amely ekként fog
festeni: meg kell verned, vagy le kell puffantanod valakit. Mivel
Nazir a bűnözőktől szerzi a munkáját, valószínűleg egy másik
bűnözőt, esetleg egy zsarut kell kikészítened. Ezekben a
pillanatokban Nazir úgyannyira nem tudhatja, mint te vagy én, hogy
képes leszel-e végrehajtani azt, amivel majd megbíz.
– Képes leszek.
– Nincs hozzáfűznivalóm – mondta Bárd, olyan arccal, mint
akinek igenis volna közlendője, ám azt akár az élete árán is
megtartja magának.
Jade a hengerek közé csapott.
Rövidesen a pince-labirintus előtt álltak, és a lány eltűnődhetett
azon, hogy érdemes-e egyáltalán megkülönböztetni zsarut és
bűnözőt, ugyanis Bárd úgy hatolt át a bejáratot őrző kódzáron,
mintha az ajtónyitás összes trükkjét a börtön-akadémián tanulta
volna, egy haldokló, vén betörővel a karjában.
Besurrantak Nazir termeibe.
Az előtérben Jade kiosztotta a gyakorló fegyvereket, s közben
felettébb kellemesen bizsergette a tudat, hogy a tilosnál is
tilosabbat művel; titkos helyen, tiltott játszadozásra készül,
illetéktelenekkel, lopva.
Észrevette, hogy Tilton sem kevésbé élvezi a helyzetet. A férfi
nem látszott roskadtnak, arca megszínesedett, s mintha a
köhécselésről is teljesen megfeledkezett volna.
Velük ellentétben Bárd erősen ráncolta a homlokát, mintegy
akadályfutásra kényszerítve az ott gyöngyöző verítékcseppeket; a
feszültség résnyire szűkítette szemét, ádámcsutkája
páternoszterezett.