Fable Jégtánc

árnyéka volt a hajdani cinemascope pasasnak. Doktorai
engedményekkel jutalmazták türelmét: különválhatott a
kardiográftól, és látogathatta az uszodát, "legfeljebb ezer méterig".
Az uszodai személyzet hamar megkedvelte a morc zsarut, nem
is árulkodtak rá, hogy egy hét alatt eljutott ötezerig, és a táv
megtétele után még csak nem is lihegett.
Jade meglepte Sachelt egy pulzusszámláló, hőmérsékletmérő
karórával, tiltakozását ekként elhárítva: "Swatch".
A tél nem volt már oly délceg, mint kezdetben. Olykor illatos,
tavaszias szelek rohantak át a vacogó város fölött, könnyezőre
simogatva a tetők szélein csimpaszkodó jégcsapokat. A
bodzabokrokon alvó rügyek nyújtózkodni kezdtek, a madarak
szerelmes füttyöket próbálgattak; a Nap toldogatta fennlétei idejét.
Jade azon kapta magát, hogy mimózát megszégyenítően
érzékeny, lépten-nyomon meghatódik, szünet nélkül sóvárogja
kedvesét.
Egy acélosan télies, február végi napon felsóhajtott:
– Kolostorba vonulok, ha még egy hétig itt maradsz.
– Nem maradok – felelte Sachel. – Készülj, hazamegyek. Nem
kell gyertyadísz, sem habos hálóing. Egy teljes hónapot ágyban
akarok tölteni veled. Kikeletig mi sem kelünk. Viszont tennünk
kellene valamit gyermekáldás ellen. Még téged sem neveltelek fel.
Hosszú, szenvedélyes csókot váltottak, közben ezerszer
megfogadván, majd folyton fogadalmukra emlékeztetvén egymást:
immár kibírják a pasas hazatértéig. Bármi áron.
Másnap Jade révetegen vezette a terepjárót.
Rhandi lélegzetvétel nélkül arról beszélt, hogy Monti még sosem
vette ki a szabadságát, ám most megesküdött: ezt a nyarat nem
tékozolja munkára; utazni fognak, elutaznak!
A lány hümmögött, majd csaknem álomba unta magát a
fodrásznál.
Rhandi észrevette kínját, ezért lemondta a kozmetikust, és
"gyorsan, a parkba!"-kiáltással az utcára szaladt. A beígért nyaralás
örömétől átszellemülten a kocsihoz táncolt. Elnyúlt a hátsó ülésen.
Fülledt trópusi éjszakákról fecserészett.