Fable Jégtánc

összekaristolt fapult, brummogó hűtőszekrény, ujjnyomokkal ékes,
üvegajtós konyhaszekrény, tavalyelőtti naptár a falon, ama
napraforgóvirág-arany augusztus óta nem lapozták, fali
telefonkészülék, üveges arcú televízió, poros tetejű képmagnó,
zsúfolt könyvespolc; szedett-vedett, barátságos-szomorú otthon.
– Mi van veled? – érdeklődött Bárd az üveg szája mellől; kifújt
levegője megszorult és hajókürtként sikkantott a flaskában.
– Velem? – rezzent meg Jade.
A kis bigyók számbavételénél tartott: porcelán Buddha-szobor,
élénk színekkel festett, vidám jószág; faragott fatálban tengeri
kagylók, sünházak, korallágacskák; emberfej-forma üveglámpa;
ásvány- és lemezgyűjtemény...
– Zavarhatlak? – tolakodott a zsaru. – Azért jöttem utánad e
hajnali órán, hogy lássam, jól vagy-e. Számos marhaságot
műveltél, és ezt még melegében óhajtottam megbeszélni veled.
Figyelsz rám?
– Nem – mondta a lány.
– Akkor figyelj. Első lecke: a túsz biztonsága fontosabb, mint az
akció sikere. Emlékszel félszemű barátunkra, kezében stukkerrel,
másik markában a nővérrel?
– Naná.
– Ilyen esetben nem jópofizunk, miként te tetted.
– Ha nem tettem volna, a hapek lelövi a nőt.
– Fáradt vagyok a vitatkozáshoz. Megjegyezted? A túsz
biztonsága fontosabb, mint az akció sikere.
– Megjegyezhetem éppen, legfeljebb nem hiszem el.
– Második lecke...
– Nem érdekel. Letartóztattad a brilleket?
– Igen.
– Ne köszönd meg. Megyek az ágyamba, de nyitva hagyom az
ajtót. Játsszátok el Tilton dalait, azután adjatok egy-egy jó
éjt-csókocskát, és majd csak holnaptól leszek felnőtt.
– Tényleg nem kellene tovább halogatnod – dünnyögte epésen a
zsaru. Nem túlzott, valóban fáradt volt, mint a forgóajtó. Keskeny
résben bujkáló szeme barnája alig látszott. Tilton felé nyújtotta a
kezét. – Hol a partitúra? – kérdezte.
Jade nyugovóra tért, a pasasok előbb csak zümmögőn