Fable Jégtánc

mögé, és csőre töltött mikrofonja elé állította a tanya urát.
– Gratulálok – mondta. – Úgy hallottam, két napos a fia. És azt is
beszélik, hogy sajátkezűleg vezette le a felesége szülését.
– Pedig a tehénhez mindig kihívom a doktort – bólintott a jókora,
vérbő férfiú. – Nem nagy ügy különben, ez már a negyedik gyerek.
Nem estem kétségbe, amikor szólt az asszony, hogy eljött az ideje.
Tudja, a feleségem olyan hirtelenszülő fajta, állítólag már az anyja
is ilyen volt. Amikor az asszony azt mondja, hamarosan szülni fog,
azt szó szerint kell venni. Ezt az elsőnél még nem tudtam. Úgyhogy
nyakkendőt kötöttem, félcipőre cseréltem a gumicsizmát, kihoztam
a kocsit a garázsból, beültettem nőmet, és a gázra tapostam, mert
ugye, innen a klinika százharminc kilométer. Hát, kérem, együtt
nyögtem, lélegeztem az asszonnyal, egészen jól bírtuk. Beértünk a
városba, nőm kezdett türelmetlenkedni. Biztattam én, hogy már
csak tíz-húsz percig kell visszatartania, de hát beszélhettem én a
természet törvényének! A kórháztól két saroknyira, a piros lámpánál
vesztegeltünk épp, amikor az asszony nagyot sikított, majd így
szólt: fiad lett, Horace. Na, másodszorra már borzasztóan résen
voltam. A nyolcadik hónaptól kezdve fél szemmel folyton Wilmát
lestem, ha egyet sóhajtott, betuszkoltam a kocsiba. Amikor azt
mondta, hogy hamarosan szülni fog, már félúton jártunk a város
felé. Teljesen esélyes voltam! Be kellett volna érnem vele a
szülőszobára! És nem, és nem! A teherpályaudvar előtt jártunk,
vagy öt percnyire a klinikától, amikor Wilma szólt: lányod lett,
Horace. Na, amikor harmadszor is bejelentette, hogy alighanem
terhes, elvégeztem egy piszok drága, spéci autóvezetési
tanfolyamot, megtanultam mindenféle trükköket, mestervizsgát
tettem, végül még egy híres kaszkadőrt is versenyre hívtam, és
lepipáltam roncskocsi-átugratásban. Na, mondom, ha most sem
érek be Wilmával a szülőszobára, akkor végem. Akkor nem vagyok
férfi, de még ember sem. Az állapot vége felé állandóan nőm
sarkában koslattam, minden rezdülését figyeltem. Nem tolsz ki
velem, Wilma! Orvoskézre adlak! Kórházi ágyon fogsz szülni! Na,
egyszercsak nőm azt mondja: mintha kezdődne, Horace. Ölbe
kaptam, bedobtam a hátsó ülésre, kilencvennel startoltunk. Hát,
uram, öt kilométernyire jutottunk, épp a Shell-kút mellett döngettem,
amikor Wilma szóla: fiad született. Nem megyek bele a