Fable Jégtánc

maradtak.
Elindultak a három lépésnyire lévő fürdőszoba felé, és ha órák
múltán is, de megérkeztek.
A lidércnyomással vetekvő tortúra jutalmául a langyos vizet
permetező zuhanyrózsa alá állhattak. Düledezve, imbolygósan
összeölelkeztek, egyaránt megosztván nyomorukat és
sikerélményüket.
A visszaút már rövidebbre sikerült.
Sachel az ágy szélére ült, Jade leereszkedett mellé.
Végigdőltek az ágyon, összesimultak, és szótlan, reszkető,
félszeg örömmel szerették egymást, majd a lány felkönyökölt,
lecsókolt a férfi szempillájáról egy könnycseppet; nézte és lassan
visszatükrözte mosolyát.
Azután elaludtak.
Mire Sachel felébredt, Jade felöltözve ült mellette a széken.
– Mennem kell – sóhajtotta.
– Igaz volt? – kérdezte a férfi.
– Vagy ugyanazt álmodtuk – felelte Jade.
Elmúlt a karácsony, új év érkezett, és lehullott a hó, hideg
csikorgott a városon, roppant jegek híztak.
A lány élvezte alig használt terepjáróját, melyet a biztosítótól
kapott fabatkákból vásárolt; barátkozott, de meg nem
barátkozhatott a dízelmotorral, ám mert a zegernye időjárás
elriasztotta az utcákról az autósokat, ő vidáman tépett a jégen, és
elképzelni sem tudta volna, hogy valaha is lapos kocsiba üljön, s ne
merjen áthajtani egy kövön az alvázcsere kockáztatása nélkül.
Emlékezetébe idézte, amit egyszer egy taxistól hallott; a pasas
kitűnő életmentő trükknek tartotta a kocsijába szerelt rejtett
kapcsolót, mellyel szükség esetén észrevétlenül leállíthatja a
motort, ha például fuvar közben megtámadják, ugyanis egy döglött
járgány mindig képes elterelni a legelszántabb zsiványok figyelmét
is, legalább fél percnyire, az ölésről – és fél perc alatt akármi jó is
történhet.
Az új kocsi kapott ilyen kapcsolót, majd, miután észvesztő
terepeken is kiállta a próbát, Jade nevet is adott neki, így lett belőle