Fable Jégtánc

Később, a gyertyalángok melegségétől, hóeséstől, zenéléstől
elvarázsoltan kisétáltak a tópartra. Jade felöltötte a korcsolyacipőt,
és a jégre merészkedett, de a hízó hóban megtett néhány
bukdácsoló lépés után lemondott a csúszkálásról.
Tilton pár perc alatt átfázott, és borongós hangon megjegyezte,
hogy a szobából nézve számottevően kellemesebbnek látja az
éghajlatot. Sarkon fordult, és elment.
Jade visszahúzta a csizmáját, átvetette vállán a korcsolyacipőket,
és a havat rugdosva fel-alá járt a fák alatt.
Bárd a cédrus törzséhez támaszkodva, zsebre vágott kézzel
hallgatta a bóbiskoló madarak motyogását, és szórakozott
képregény-buborékokat eregetett szájából a hideg levegőbe.
Jade nem akart odamenni hozzá, így hát kellőleg feldühödött,
amikor egyszerre csak ott találta magát a pasas színe előtt.
Zavartan állongott vele szemközt, ökleit a zsebébe süllyesztve,
figyelve a páragomolyok előállításán fáradozó zsarut. Lassan
előhúzta kezét a zsebéből, két ujja között egy cigarettaszállal.
Rágyújtott, és felpillantott a magasba, mert a madarak mozgolódni
kezdtek fölötte.
– Arról volt szó, hogy este megmondom – kezdte, és formás
füstkarikát lökött ki a szájából.
Bárd ránézett. Karjait összefonta a mellén, jobb lábát átvetette a
bal előtt, s ezzel a testtartással értésre adta teljes bezárkózását.
Homlokán feltűntek az egymást keresztező vonalak, szeme, szája
elkeskenyült.
Jade összeborzongott.
– Úgy festesz, mint egy égő gyújtózsinór. Az volt a kérdés, mihez
kezdhetnél velem, és én mi hasznodat venném, nemde!?
– Egérutat kértem.
– De nem nyertél.
– Dobd el azt a szart.
– Ízlik. Stukkert rántasz?
– Marhaság volt beígérnem. Lehetőséget adtam arra, hogy
kedvedre bosszanthass. Szívd, ha jólesik. Sőt, kínálj meg engem is.
Jade a pasas ajkai közé tolta a cigijét.
Bárd két ujjal megfogta a cigarettaszálat, és lassan