Fable Jégtánc

Még valamit: ha netán azért készülnél bárhová is ma éjjel, mert
Nazir kényszerít, s nem a saját hülye fejed akaratából, csak szólj,
és...
– Komolyan azt képzeled, hogy Nazir madám kényszeríthetne
engem bármire is?! Iziben meghalna!
– Komolyan azt hiszed, hogy ha Nazir olyan "meghalós" fajta
lenne, gondtalanul űzhetné az iparát?!
– Komolyan érdekel, miért is madámkodhat Nazir a bérverő
szalonjában, amikor ilyen dörgedelmesen jó a rendőrségünk?!
– Ennek megfejtését a fantáziádra bízom, feltéve, hogy akad
benne egy szabad zug, ami nem tündérmesékkel és akciófilmekkel
van tele! Könnyítésül elárulom, hogy az átlagemberekhez képest a
zsaruk igencsak halékonyak. De a halékonynál is halékonyabbak
azok a zsaruk, akik hebehurgyaságból két tűz közé keverednek.
Azok, akiket frontálisan a bűnözök fenyegetnek, tarkó felől pedig a
saját testületük!
– Az aortám leszakad! – sóhajtott Jade. – Meg sem próbálom
visszagyűrni ömlő könnyeimet! Netán azért lettél s maradtál hekus,
hogy az érző szívű kamaszlányokat megríkasd viszontagságaid
ecsetelésével?!
– Majd egyszer, ha felnősz, mondom: ha felnősz, elmesélem,
miért lettem zsaru. De lehet, hogy akkorra már a magam ura,
hekusa leszek.
– Kiváltod a privátot? És akkor egy harapással lemetszed Nazir
madám hét fejét? Ne ébresszetek fel! Mélyen álmodom!
– Mélyen hülye vagy – legyintett Bárd.
– Azt hiszem, mindent átvettünk – nyilatkozta Tilton, s visszatért
a zenéléshez.
Jade rápillantott. Szóval neki adsz igazat, a zsaru a te szószólód.
Pedig te is megmaradnál a szeretetemben, ha úgy beszélnél velem,
mint ő, ha bátran kimondanád, mennyire féltesz.
A lány a tükörhöz táncolt, megcsodálta a homlokába csúszó
férfikalapot, majd úgy emelte le a fejéről, hogy alágyűrt haja szálról
szálra bomlott elő, lágyan, selymesen szálldosva, akár a reklámbéli
szuperszép nők sörénye.
Azután megrázta a fejét, s a bronzvörös zuhatag szétfröccsenő
parázsként örvénylett a válla körül.