Fable Jégtánc

fel, és se pénz, se igény nincs a befejezésére; végre is, egy hajlékot
akkor lehet késznek nevezni, ha már a kertépítész is végzett: valóvá
álmodta a kertet.
A háromszintes, gigászi épületet ki- és beszögellő falak, sárgaréz
(vagy színarany?) esőcsatornák és párkányok igyekeztek
látványossá tenni, az ablakokat napraforgó-sárga spaletták
takarták.
Jade a töredezett betonjárdán lépdelve körüljárta a házat. A déli
oldalon tágas, márványburkolású terasz fogadta, melyet néhány
fehérre mázolt kovácsolt vas szék és egy asztal éktelenített. Az ajtó
melletti falszegletben összecsukott napernyő szobrozott, valóságos
kuriózum: ritka csúf mintázatú darab lévén. A terasz bútorzatából
nem hiányzott a kandalló-utánzatú flekkensütő; Jade nyári alkonyt
képzelt maga elé: a ház gazdái vendégeik társaságában
lakomáznak az asztal körül, s a kert fáiban gyönyörködnek,
amelyek felaprítva és takaros gúlába rakva enyészednek a
közelben.
A lány visszatért a garázshoz. Felfedezte a gondatlanul
elhelyezett telefonvezetéket. Ha már belebotlott, el is vágta.
Ezután nesztelenül megküzdött az ajtózárral, és a garázsba
lépett. Kedélyes rendetlenség fogadta: a fal mentén kiselejtezett
bútorok álltak rakáson, lejárt naptárok lógtak a szerszámos polcok
között. Fagyasztóláda zümmögött az egyik sarokban. A helyiség
ékköve, a vakítóra glancolt Mercedes hajszálpontosan a mértani
középpontban ragyogott.
Jade körülnézett. Talált néhány apróságot – rongyokat,
szerszámokat, csírázó burgonyát és tottyadt hagymát -; ezeket
beillesztette a kipufogócsöbe.
Felemelte a fagyasztóláda tetejét; mély megrendülésére két
összehajtogatott, pucolatlan szarvas zúzmarás teteme meredt rá.
Áramtalanította kriptájukat.
Magához vett néhány kelléket, egyebek között egy tubus
pillanatragasztót. Megpróbálkozott a garázsból a házba vezető
ajtóval, s nem tévedett: ezt is zárva találta. Ebből és az eddigiekből
kikövetkeztette, hogy a fickó, akit rosszkedvűvé kell tennie,
alapvetően gyanakvó, nem túlzottan kulturált, hevenyészett
ízlésvilágú egyén lehet.