Fable Jégtánc

szívesen, mert hiányzik a sarkából a lefelé biggyedő, neurotikus
ránc, a szád sarka még olyankor is fölfelé görbül, ha éppen
francia-kockás a homlokod pokoli dühödben; nos hát: ez a lelki
egészség jele. Kedvemre való a kezed, hosszú ujjaid, szögletes,
tiszta körmeid, hiszen a durva kéz goromba természetre vall.
Nyugodtan felsorolhatnálak porcikáról porcikára. Örömmel nézlek,
és eszeveszetten furdal, hová lesz a keskeny szőrcsík a pöttyös
selyemben. Úgyhogy felderítem.
Bárd kínos zavarában a torkát reszelgette. Azután kisimuló
arccal felkönyökölt, és Jade előrehajolt, hogy a férfi elérje a száját.
Szelíden csókolták egymást, egyre fékezve, visszatartva a vihart, s
az nem is tolakodott, tudván: úgyis elszabadulhat végül.
Jade óhaja szerint porcikáról porcikára ismerkedett a férfitesttel;
megérintette és végigízlelte, kikövetelve és elfogadva a
viszont-érintést, gyönyörtől borzongva, sóhajtozva.
S a boldog öröm mellett, félig-meddig öntudatlanul, moccanó
ijedtséggel figyelte, mint veszti el különvalóságát, miként olvasztja
össze a másikkal a valamennyi érzékét felőrjítő, gyötrelmesen
gyönyörű testvarázs; még nem tudva, de sejtve már, miért
ódzkodott a férfi a szerelem odaadó-elvevő-leromboló-mássá tévő
hatalmától, amelyben az ember éppúgy lehet derűs alattvaló, mint
zsarnokát gyűlölő szolga, ám akár királlyá vagy istenné is válhat.
És később, amikor elengedték egymást, Jade meglepődött, hogy
máris falánk vágyat érez, jóllehet joggal hihette, hogy a robbanás,
amelyhez feltébolyult érzékeik hajszolták őket, kioltja és elsimogatja
a feszültséget, s végül nyugalmat oszt ajándékul.
A férfihoz simult, bőre örült az érintés selymes melegének, az
áramkör zümmögve felizzott, egyikük sem alhatott. Megrettenve
hallgattak, s Jade tudta már, ami vesztenivalója volt, azt el is
vesztette, maradéktalanul.
Ezt a fajta gyönyört csak szerelemmel együtt adja az élet, s az
utóbbival nem hajigálózik oly könnyedén. E testet-lelket átható
érzéssel – hogy a teljes mégse lehessen tökéletes – kéz a kézben
jár a fullasztó féltés; miként a kupori szűköl pénze fölött: ha nem
ereszti is, elragadhatják tőle.
Nem adom, hitte Jade, s ezzel elaludt valahára.