Fable Jégtánc

Kétségbeesetten fékezett.
Bárd a kapcsolóhoz kapott. Vizet árasztott az üvegre; a lapátok
eszeveszetten hadonászva pillanatok alatt láthatóvá tették a
borzalmat: a lelőtt motoros testét még sodorta a lendület, mintha
szökevény gépét akarná utolérni.
Az elárvult Yamaha megdőlt, majd imbolyogni kezdett, azután
részeg támolygásba fogott, átcsúszott a bal oldalra, s az akaratán
kívül sikló, csapódó emberi test közeledett a motorhoz – és
szemből feléjük vágtatott egy mozdony-nagy kamion.
A Kawasaki lelassított, a géppisztoly az immár bizonyosan halott
férfira szegeződött.
Bárd leeresztette az ablakot. Elsütötte fegyverét.
Jade nem is érzékelte, hány lövést hall, tágra meredt szemmel
bámult a kamion rohamosan növekvő lámpáiba, a magatehetetlenül
rángó Yamahára és a földhöz csapódó, felemelkedő, tört
csontokkal hánykolt testre.
Azután a megbillenő Kawasakira meredt, az éles fordulóra,
amellyel a felhőmintás sisakos fickó az út jobb szélére rántotta
szétlőtt abroncsú gépét, s mintha avas pókháló szakadozna a
fejében iszonyú sikollyal, úgy érzékelte a fékcsikorgást.
A behemót kamion megállt, egy szörnyű pillanatig
lengve-imbolyogva, akárha a borulás gondolatával játszana, s
mintegy varázsütésre, mozdulatlanná vált a repkedő test, a
gazdátlan motor is.
Jade rádöbbent, hogy fékpedált taposó lábát görcsös fájdalom
húzza. Lazítani próbált, de nyomban meg is feledkezett kínjáról,
látván, hogy a géppisztolyos férfi valósággal kihajítja maga alól a
nyomorékká lett motort, hasmánt elvetődik az útpadkán, és
szélsebes mozdulattal a Ford felé fordítja fegyvere csövét.
Bárd az ajtót kilökve a földre hemperedett.
Gurultában nyitott tüzet.
A motoros sikoltva eldobta Uziját, ép kezével megragadta átlőtt
csuklóját, a hátára fordult, és térdét felhúzva, hisztérikusan
rúgkapálva tovább sikítozott. Pokolbéli hang tört elő szkafandere
mögül.
Jade kiszökkent a kocsiból.
A fegyverhez rohant. El is érte.