Fable Jégtánc

Nem sürgette a komor fickót; sejtette, előbb-utóbb kiderül, mi
hozta ide.
– Hallottad...? – nyögte végre a hongkongi.
– Néztem tévét. Ki volt Olló társa?
– Semmit sem tudok, és a madám sem akar tudni semmit.
Bezárkózott a házába, éjjel-nappal őrizteti magát leghűbb
legényeivel.
– Tele a tütüm az egésszel – morogta Jade.
– Én lelécelek. Elvégzem a mai melót; egyszersmind feladom az
utolsó kenetet eddigi pályafutásomnak. Neked is ezt tanácsolom.
Gyere velem, még egyet tombolunk együtt. Aztán szívódj fel. A
zsaruk szép lassan lejárnak mindenkit Nazir köreiből.
– Engem már lejártak.
– Na persze, te vagy a legtisztább a csapatban. Csak tudnám,
Nazir mire tartogatott. Valamiért nagyon ügyelt, nehogy túlzottan
összevérezd magad. Nem hiszem, hogy beléd esett volna, ő inkább
a könnyen kezelhető nőkre bukik, nem a... Mondj egy szinonimát a
bérgyilkosra! De kedves legyen!
Jade kis töprengés után kivágta:
– Vérenc. Na, milyen?
– Elmegy – dünnyögte Citrom.
– Mi az, hogy "elmegy"?!
– "Elmegy": ez esetben a "zseniális" szinonimája! Körülbelül
meddig várjak arra, hogy elkészülj?!
– Még nem mondtad, hová és kire megyünk. Egyet tudok, és
ezzel egyetértek: utoljára – felelte Jade.
– A célszemély ötcsillagos, turbó macho. Besomfordálunk a
házába, és nagyon elkedvetlenítjük a tagot. Öltözz már! Nem árt, ha
a stukkerodat is felkötöd.
– Ez Nazir óhaja?
– Meg az életösztöné. A mai kliens nem piskóta.
Jade habozni látszott. Citrom megpaskolászta a vállát.
– Gyere már, legalább agyonütjük az esténket!
Megálltak a kiszemelt házzal szemközti járdán, egy furgon
árnyékában.