Fable Jégtánc

– Koriznom kell.
– És ki fog kihalászni a lékből? – hördült Bárd.
– Én itthon maradok – nyugtatta Morganné.
A gazda felörült.
– Na látják, nem lesz itt semmi baj! A vak majd elvezetgeti a
világtalant.
– Azt reméltem, már tudsz korizni, de mivel még nem tudsz
lovagolni, azzal is megpróbálkozol – mélázott Bárd.
– Nem elég dúsan mézes a madzagod – felelte Jade.
Közben a zsaru végzett a sebellátással. Betakargatta a lányt,
majd felemelkedett mellőle, és kiment a szobából. Morganék is
utána szivárogtak.
Tilton ülve maradt a kanapé végében. Letette az üres bögrét,
megsimogatta Jade haját.
– Amúgy jól érzed itt magad? – kérdezte.
– Ühüm. Játszd el az új dalaidat!
– A dalonc nélkül csak fél zenekar vagyok.
– Hova lett a pasi?
– Gondolom, sétálni ment. Kissé zaklatott reggel óta.
– Tudom, most megkérsz, hogy ne molesztáljam őt.
– Dehogy kérlek. Tőlem nyugodtan molesztálhatod. Ha nem így
látnám, hosszasan mesélnék neked a női büszkeségről, amely
talán csak a mozivásznon létezik.
– Beszéltetek rólam?
– Nem.
– Akkor min vitatkoztatok, amíg a fürdőszobában voltam?
– Bár aggasztóan elmélyült a csend odabenn, mi mégsem
tudtunk megegyezni, melyikünk nyissa rád az ajtót. Úgy
vélekedtem, ő jobb erőben van ahhoz, hogy kimentsen téged a
lefolyóból, ő viszont váltig állította: kutya bajod, csak éppen időbe
telik, amíg az Óz Bádogemberéből visszaolvadsz női lénnyé.
– Mitévő legyek?
Tilton átült az ablakkal szemközt álló fotelbe, ahonnan rálátott a
tóra, a ház mellett magasodó, csillagkáprázattal fénylő lucfenyőre, a
derengő égen vágtató, habzó felhőkre. Hallották az izmosodó szél
ágsuhogtató, cserepet zörgető rohamait.
– Tanáccsal nem szolgálhatok. Azt viszont nem egyszer