Fable Jégtánc

hazaérni, látni Tiltont, elmondani neki, hol járt; tőle megtudni, mi
történt vele az ócskás boltjában, miféle igézet lelt reá s lepte el.
Hirtelen eszébe villant megbízása, és ekkor megkondult a közeli
templom harangja. Jade számolta az ütéseket. Lesz rá idő,
nyugtatta magát, megtapogatta a zsebébe süllyesztett sapkát,
rádöbbent, hogy éhe marcangolja, és rohant tovább, elhagyva a
forgalomban araszoló, meg-megrekedő autókat, de ujjongása őt
magát is megelőzte.
Még be sem nyitott az ajtón, máris zihálta:
– Képzeld, Tilton, tök hihetetlen dolog történt velem, asszem
betévedtem egy folyosóra, vagy inkább egy átjáróba a valóságos és
az igazi között, mert már nem voltam ezen a földön és még nem is
jártam a más-világban, valahol félúton lehettem a kettő között, és
egy vénséges vén szivarral találkoztam, aki eszméletlenül furákat
mondott, csoda, hogy egyáltalán értettem. Te, ez tök hasadás, már
azt sem tudom, én voltam-e én, vagy valaki más járt bennem, ugye,
világos!?
Tilton a térdei közé eresztette a szaxofont, és elvigyorodott.
– Orgazmusod volt netán?
– Miért, az ilyen? Valami varázslat fogott rajtam.
Jade ledobta a kabátját, és szélesre tárta a hűtőgép ajtaját.
– Kajáltál? – kérdezte.
– Igen, de képtelen leszek emészteni, ha meghagysz a kétségek
között.
– Mindjárt folytatom, csak magamhoz húzok egy teli tálat. Jól
vagy?
– Már nem. Öldös a kíváncsiság.
Jade fél perc alatt megterítette az asztalt, kettészelt egy zsemlét,
teletömte felvágottal, beleharapott, és Tiltonra nézett.
– Mondjam degesz szájjal, vagy vársz egy percet?
– Várok – sóhajtott a szaxis. Felemelte a hangszerét, és belefújt.
A lány őrült tempóban rágott, nyelt, aztán egyszerre csak, akárha
állkapcsa zsibbadt volna, méla kérődzésre váltott, s tágra nyílt
szemmel hallgatta a menyegzőien vidám dallamokat.
– Ez új? – nyögte, amikor a szaxi elnémult.
– Még rajta lóg a köldökzsinór.
– Szeretnék táncra perdülni.