Fable Jégtánc

– Na ugye!? – sóhajtott Jade.
– Úgy esett, hogy egy cukorbeteg úriember a zsúfolt munkanapja
után hazafelé tartott a kocsijával, és még a volán mögött is tele volt
a feje mindenfélével, eszébe sem ötlött, hogy aznap alig evett.
Hirtelen rájött a szédülés, kézremegés, és más klasszikus tünetek,
de egy árva szőlőcukrot sem lelt a kesztyűtartóban. Gondolta,
valahogy csak kihúzza hazáig, ám egyre gyengébb, bizonytalanabb
lett, és ekkor a két zsaru lemeszelte őt. Az úriember még örvendett
is, hogy földlakókba botlott, talán szerezhet tőlük néhány szem
kockacukrot, amivel már kibírja, míg hazaér. Ám amikor cukrot kért,
bilincset kapott, hiába mutogatta orvosi papírját. Közölték vele, hogy
részeg és narkós, e véleményüktöl nem tágítottak. Addig fújatták
vele a szondát, míg csaknem elájult, utána, mivel már eléggé kék
volt, zöldre verték, gumibottal és ököllel. Aztán otthagyták
eszméletlenül a kocsija mellett. Szerencsére éppen arra járt egy
orvos, és fölé hajolván megérezte a jellegzetes aceton-szagot, mire
is íziben mentőt hívott. Emberünk két nap múlva mászott elő a
kómából, addigra már a két zsaru is invalidus volt, neked
köszönhetően. Az újságok nem tudnak betelni a csemegével. Az
egyik riporter kiderítette, hogy a két díszzsaru sűrűn élt ama
módszerrel, mellyel téged is felbőszítettek: beálltak az út közepére
vánszorogni, s ha ez nem tetszett valakinek, megbírságolták avagy
megverték az illetőt.
Ekkor már a Fordban ültek. Jade vezetett.
Tilton elterpeszkedett a hátsó ülésen, de annak így is csak
néhány négyzetcentiméterét töltötte be.
– Mi van a létrás pacákkal? – kérdezte, majd rövid töprengés
után hozzátette: – Legkedvesebb barátom, Bárd, egy pillanatig se
gondold, hogy bevettem a hantát, miszerint a te talentumoddal
kukkolókra kell vadászni, mégis érdekel a fabulád.
– Ó, a létrás pacák! – legyintett a zsaru. – Az az ügy csúf véget
ért. A mandró talált egy hangulatosnak tetsző hálószobaablakot,
mire is a párkányhoz támasztotta a lajtorját, fel is hágott reá, s
éppen belekezdett erotikus felhangú monológjába, midőn a fürtös
hajú, gömbölyű vállú Júlia kipattant az ágyból, rekordidő alatt
megtette a nyoszolya és az ablak közti távot, és nekifutásból
eltaszította a létrát a házfaltól. Sajna, a lendület őt is magával