Fable Jégtánc

– Ha te nem tudsz átmászni emerre, én sem tudok amarra!
Különben is, minek ebbe a tragacsba két sebességváltó?!
– A másik a terepváltó. Próbáljunk megegyezni.
– Nincs megegyezés! Ha nem mászol utánam, röpülsz!
Az egyre indulatosabb London kifelé lódult, és Jade kénytelen
volt követni.
A kutas úgy tett, mintha semmi furcsaságot nem látna
viselkedésükben.
Mire kikecmeregtek a kocsiból, Sachel mellettük termett.
Stukkere csövét felfelé irányítva, szétvetett lábbal megállt a
közelükben. Néhány gyors pillantással felmérte Jade
kézigránát-díszét és London vastagon bekötözött térdét.
– Mit szólnál, ha beugranék túsznak a lány helyett? –
indítványozta.
– Azt szólnám, hogy szó sem lehet róla! Nem hülyültem meg!
Menj hátrább, és tedd el a fegyvert!
– Mit akarsz? – forszírozta Sachel, két lépést hátrálva, pisztolyát
a veséje fölé dugva. – Elkaplak! Nem tudsz olyan cseles lenni, hogy
szét ne tépjelek végül! Ez rád is vonatkozik, Jade! Ha még egyszer
a közeledbe jutok, fogcsattogtatva a torkodra vetem magam!
– Úgy gondolod, ez a fenyegetőzésre legalkalmasabb pillanat?
Mi volna, ha közmegegyeznétek: ki mit akar, és mehetnénk innen
tovább?! Itt egy csikket nem tanácsos elejteni, ti meg úgy
hadonásztok a stukkerekkel, mint két Terminátor!
Sachel előrehajolt. Vívódni látszott.
– Én vagyok a hülye, vagy én vagyok a hülye?
– Is, is – felelte Jade. – Örömmel hallom, hogy engem
hibáztatsz.
– Milyen humoros az élet! Kit hibáztassak? Én adtalak
gengszterkézre?
– Miattam gyűlt össze a hóhérbrigád?
– Hajnal óta tenyészek a frászban! – panaszolta Sachel.
– Megszakad a szívem! Remélem, rendbe jössz! Ha egyikünk
meghalna, akkor rád hagyom a stressz-oldó teakeverékemet.
– Meddig akarsz furikázni ezzel a G.I. Joe-szerű kreténnel?