Fable Jégtánc

– De miért estek nekem?! – feszegette a lány csökönyösen. –
Szabad szemmel is láthatták, hogy én nem fegyveres, hanem
korcsolyás vagyok! Idegeskedni már nem is volt miért, mivel addigra
elsikáltam az egész ügyet. Na, miért verték agyon a gyomromat?!
– Honnan a francból tudták volna, hogy ki vagy?! A magasból
látták a szerteszét heverő testeket a jégen, a futkározásodat,
összecsapásaidat a pasival. Felmérték, hogy veszedelmesek
vagytok.
– Nem győzöl meg! – ingatta fejét a lány. – Újra rühellem a
zsarukat, pedig már majdnem megszűntem rühelleni őket! Nem is
köszöntek! Meg se kérdezték, ki vagyok. Csak rám ugrottak,
hárman egyszerre! A negyedik meg a géppisztolyát hegyezte!
– A pasasok heroint csempésztek. És miután néhány embert is
megöltek, a legrosszabb nézett ki nekik. A rohamzsaruk kemény
ellenállásra készültek fel. Ha egy hóembert leltek volna a tavon, azt
is leverik, mert plafoni idegállapotban voltak. Fogalmad sincs,
milyen veszélyes ez a munka.
– Honnan is tudnám?! – fortyant fel Jade. – Miután két ipsét
kiterítettem, és éppen végeztem volna a harmadikkal is!?
– Hogy' csináltad? – kérdezte Bárd.
– Ravaszul csinálta! – áradozott Morganné. – De még milyen
agyafúrtan! A jégre csalogatta őket! Megjátszotta, hogy hülye. Még
én is elhittem, azt gondoltam, az ijedtségtől megháborodott
szegényke.
Jade a zsarura mosolygott.
– Te mondtad: a túsz mindenekfelett! Úgyhogy semmit sem
tettem, amíg Morganné közelében voltak.
Ezután élethűen előadta a történteket.
Végül Bárd csak ennyit jegyzett meg:
– Ez a bige egy bűnügyi kaméleon.
– Büszke vagyok rá – bólintott Tilton.
– Nekem viszont semmi okom az elégedettségre – sóhajtott a
lány. – A szikár pasi nagyon jó volt, sokkal jobb nálam. Ha nem a
jégen csapunk össze, nullányi esélyem sem lett volna vele
szemben. Egyszóval: számos okom van arra, hogy
vigasztalhatatlan legyek.
– Meg se próbálkozzunk a vigasztalásoddal? – érdeklődött Tilton.