Fable Jégtánc

– Titok – súgta gonosz vigyorral London, és sérült lábát húzva, a
kocsi felé hátrált.
Jade követni kényszerült a pasast. Őrült ötlet cikázott át az
agyán.
Most kellene bedobnia, hogy koszos az ablak!
Ha letörölhetné a szélvédőt, az ülése alá kellene nyúlnia. És
akkor nem a rongyot, hanem a stukkert kapná kézbe. Amely vagy
üres, vagy nem.
Orosz rulett. Letett róla. Legközelebb tök automata fegyvert vesz,
az szól, ha kiürült.
Amúgy nyilván nem véletlen, hogy sem Sachel, sem Vance nem
kezdett lövöldözésbe a benzinkútnál.
Az sem meglepő, hogy Vance nem mutatkozott a killer előtt.
Ha London rájönne, hogy él, maga követelné a túszcserét.
De ez csak az egyik ok a fickó rejtegetésére.
Jade átmászott a jobb oldali ülésen, és a kormány mögé gyűrte a
hasát.
Újabb fájdalomhullám terjedt szét benne. Hasfalrepesztő, éles,
ijesztő kín, melyet égő érzés kísért: mintha parazsat izzítottak volna
a testében.
Mély lélegzetet vett, és benn tartotta, Remélte, mindeközben
arcizma sem rezzen.
London behevert mellé, és ráfüggesztette a tekintetét.
– Mi van? – kérdezte. – Miért nem indítasz?
– Ki fizet? – érdeklődött a kutas jámborul, a jobb oldali ablak
mellett.
London teljesen megrökönyödött. Felháborodásában térdsebéről
is megfeledkezve felült, és az alkalmazott orra alá dörgölte
pisztolyát.
– Láttál te már olyan barmot, aki fegyverrel a markában bárhol is
fizetni akart volna?! – ordította.
Felültében kitépte a biztosítószeget a kézigránátból.
Ráadásul észre sem vette, mi történt.
Jade a gázpedálra taposott.
Pillanatok alatt maguk mögött hagyták a tátott szájú kutast.
– Vágja le, és dobja ki! – kiáltotta a lány.
Padlóig nyomta a pedált, hogy minél messzebb kerüljenek a