Fable Jégtánc

eléggé bosszúsnak a pasast, hozzászúrta: – főnök. De ez még nem
minden. Ha bementetek, ki is kell jönni onnan.
– Kifelé már Renis lép a helyemre.
– És te benn maradsz?
– Nem maradok benn – morogta Sachel, s elszólás-szerűen
játszogatott a késsel.
Megszólalt Vance, aki maszkolás nélkül úgy festett, mint egy ír
favágó.
– Velem egyáltalán nem számolsz. Jól bánok a fegyverrel.
– Örömmel hallom. Akkor tehát minden rendben.
Hangsúlya nyilvánvalóvá tette, hogy a világon semmit nem tart
rendben lévőnek.
Vance tapintatosan elvonult aludni.
Ők pedig esthosszat vitatkoztak – olykor kifejezetten vokálozva –,
majd Sachel kiült a tornácra, és Jade, hosszú idő óta először:
egyedül nyúlt el az ágyon.
Várt, de a zsaru nem jött be, ilyképpen éreztetve vele: ezúttal
mélyre döfte benne a tüskét.
Majd pedig a hajnal minden elképzelésüket átfestette.
Jade heves rántást érzett.
Azt hitte, ez már a robbanás előszele. Rettegve felnézett, és azt
látta, hogy London – fogazott élű késsel a kezében – kihajít valamit
az ablakon.
Fehér gézcsík vergődött a szélben.
Az átkozott kézigránát a bozótba repült.
Jade a gázpedálra taposott. A terepjáró megrándult alattuk, és
kilőtt.
A lány nem érzett megkönnyebbülést; tágra nyílt szemmel a
tükörbe meredt.
Sachel kocsija ekkor gördült el a benzinkúttól.
Mi tartott ennyi ideig, hála Istennek?!
A felrobbanó gránát fekete magvú tűzgolyóbissá változott.
Földet lövellt a magasba, ágakat tépett és hajigált.
Kövek repkedtek mindenfelé, géppisztolysorozatként döngették a
karosszériát, s egy nagyobb kő, vagy a légnyomás bezúzta a hátsó