Fable Jégtánc

– Verd ki a fejedből ezt a marhaságot. A zsaruk és a bűnözök
nem egyforma tárgyakból diplomáznak – felelte Bárd. – Még nem
csináltál semmi jóvátehetetlent.
– De már tiszta sem vagyok.
– Akkora az igazságérzeted, hogy el sem fér benned. Ha
Nazirnál maradsz, előbb-utóbb megőrjít a lelkiismereted.
– Ne toborozz, nem állok zsarunak. Akkor sem, ha fejlettebb az
igazságérzetem, mint, teszem azt, a melleim.
– Ha kezed-lábad töröd, hogy minél alpáribb légy, akkor sem fog
sikerülni.
– Miért nem? – kérdezte Jade.
– Mert nem vagy alpári. Nem vagy bűnöző-típus.
– Hanem mi vagyok? Nem is ez a fő. Felhívom a figyelmedet a
skizódra. Az imént még azt hangoztattad, hogy nem óhajtod velem
kéz a kézben képviselni a törvényt. A brémaiakkal vettél egy sapka
alá. Most meg a kísértéssel fenyegetőzöl. Van fogalmad, legalább
halovány, hogy mégis mi a fenét akarsz tőlem?!
Ezúttal Bárd vágott be a lány elé.
– Nincs – közölte komoran. – De nem magam miatt, hanem
miattad nincs. Fogalmam sincs, mit kezdjek az általad képviselt
problémával.
– Problémának nevezel?
– Tizenhét éves vagy, hirig és bige. Ragyogó képességekkel,
zűrzavaros észjárással. Mindaz, amit megtanultál, plusz, amit érzel,
jókora kuplerájjá állt össze a fejedben. Még legalább öt évre volna
szükséged ahhoz, hogy rendet tégy magadban. Addig viszont
ezerszer elzüllesz.
– Hülye vagy.
– Hülye – bólintott Bárd.
Ebben maradtak. A zsaru mérföldes léptekkel haladt a kitűzött
úticél felé.
Jade szökdécselve, kifulladtan követte. Közben zúgó fejjel
tépelődött a pasas közlendőjén. De csak azt tudta kisütni, és
következtetésében semmi újszerűt nem lelt, hogy Bárd azt akarja,
csinálja ugyanazt, amit eddig, ám a zsaruság képviseletében, s ez
esetben akár a Becsületrendet is elnyerheti. Totális agyhasadás
volt. Miért jobbak nála a helikopteres hekusok? Pláne az a kettő,