Fable Jégtánc

útjukba eső kopott műintézménybe, amely – külsejéből ítélve –
csakis kórház lehetett. Amint áthaladtak a fáradt forgóajtón,
megnyugtató látvány fogadta őket. Tudták, jó nyomon járnak: a
portás ájultan hevert a fertőtlenítő szagú kőpadlón.
A folyosó végéről sikoltozás hallatszott.
Futásnak eredtek. Elloholtak néhány feltűnően izgatott nővér
mellett, majd beestek a kezelőbe.
A három fickó állt előttük. A Teheránon jártukban nem
vesztegették idejüket. Az "idei tél slágere"-ként megénekelt
sapkákat viselték. A tarka fonalakból létrehozott modell fejrészén
kutyafülek ágaskodtak, a homlokon felirat díszelgett: MILK. Ezzel
még nem ért véget a szivárványos sapka, egészen nyakig
folytatódott, csupán a szemeket hagyta szabadon.
A három kölyök egyike egy tiltakozó nővért szorongatott.
A másik kettő a bezúzott üvegű gyógyszerszekrényben kutatott.
Bárdék felbukkanása nem hozta zavarba őket.
Magabízásukat a vonagló ápolónő halántékához szorított stukker
indokolta.
A zsaru felemelte a kezét, mutatván, hogy fegyvertelen. Jade
beszivárgott a kezelőbe, s szinte észrevétlenül helyezkedett, nem
törődve Bárd szigorú szemvillanásaival.
– Na, fiúk – mondta a lány. – Nem akarunk nektek rosszat. A
mozitól jöttünk.
– Kuss! – rikkantotta a félszemű, a felsikoltó nővér fülébe tolva
stukkere csövét. – Megmondtam, nem kell más, mindössze néhány
ampulla morfium. Szélsebesen add elő, különben a falra mázolom
az agyvelődet!
– Az alsó szekrényben van – sírta a nő. – Fémkazettában.
– Kösz, cicus – nevetett a szekrényt rámoló srácok egyike, és
egy rúgással leszakította az ajtót.
Benyúlt a kazettáért. Felemelkedett, bólintott.
Jade megsejtette, hogy a félszemű lőni készül.
Megmozdult, hogy magára vonja a figyelmét.
– Szereplőket keresünk. Mozifilmhez – hadarta hamis
lelkesedéssel. – Állandóan rohantok! Álljatok már meg egy kicsit!
Beszélgessünk!
A lány hevesen mutogatva, de lassan járkált a három fickó előtt,