Fable Jégtánc

– Hű, ver a víz – mondta Bárd unottan. – Tehát jó messziről
rálőttél valakire. Mondjuk, leütötted a fejéről a kalapot.
– Mondjuk. Na és?!
– Semmi. – A zsaru vállat vont. – Semmi különös. Ismerem.
Velem is megtették, pusztán csak figyelmeztetésképpen. Egy golyó
az ablakfába, midőn azt szemlélgettem, milyen idő járja odakinn.
Nem esett bajom. Csak éppen gyomorfekélyt kaptam, és a fekély
perforált; mindez egytized másodperc alatt. Bagatell.
– Hát jó – sóhajtott Jade, a karjait széttárva. – És akkor mi van?!
– Fogd meg szépen a kormányt, azt a kerékforma micsodát
magad előtt – kérte Tilton.
A lány megfogta.
– Mi most konkrétan autózunk? – érdeklődött a zsaru, két karját
összefonva a mellkasán.
– Ha nem rágják a szádba, fel sem tűnik? Igen, autózunk. Ja,
még meg sem említettem a közszereplő nevű firmát. Az illető
hébe-hóba felbukkan a tévében, és ettől azt gondolja magáról, hogy
ő egy mega-sztár. Előszeretettel autózik a legforgalmasabb
útvonalakon, lecsavart ablakkal, csípőig kikönyökölve, ajakán
finomdad mosollyal. S amikor a zebrán átkelő tömegbe hajt, leveszi
lábát a gázról, pár ujjal a hajába túr, és szerfelett élvezi, hogy
hódolók toporognak körülötte.
– Olyan gonosz vagy, hogy Szaddám Huszein már nem is olyan
gonosz melletted – közölte Bárd.
– Miért utál ez engem? – mélázott Jade.
Hirtelen kiment fejéből a kérdés, mert egy szuperszonikus
Yamaha dübörgött el mellettük.
– Hogy folytassam a tipizálást, az ilyen egyén a kamikáze. Ezt
csak az érdekli, hogy szörnyű módon meghalhasson. – Jade a
tükörbe pillantott. – Jön a következő – jelentette.
Olyan hangot hallottak, mintha titáni dongó zúgott volna el
mellettük, azután máris távolodóban látták a fekete Kawasakit.
Mivel a forgalomban éppen apály állott be, a lány úgy döntött, a
gázra lép.
Kétsávos főútvonalon hasítottak, a szitáló eső óangol
hangulatúvá ködösítette az éjszakát.
A Ford megugrott, s fürgén falta a Kawasaki előnyét.