Fable Jégtánc

Amikor kikerültek a főbiztonságis hallószögéből, Montana
elsuttogta Jade-nek, hogy a pasas bűnözőként kezdte pályafutását,
majd a zsaruk elől megpattanva jelentkezett az idegenlégióba, ahol
aztán befejezték profivá képzését. Csakhogy a légió szigorú
körülményei között nem kamatoztathatta tudását, így hát
megpattant onnan is, és zsoldosként öldökölte körbe a világot. Nem
is létezik nála remekebb biztonsági szakember.
Ezután jó darabig semmi említésre méltó nem történt.
Montana kellemesen csevegett, fecserészett mindazokkal, akik
tették neki a szépet. A turbékoló trubadúrok közül a rendőrfőnök és
a polgármester tűnt ki, ők több körben is rárepültek a maffia
trónörökösére.
Előbbi számosszor megköszönte a brillek visszaszerzéséért
folyósított pénzjutalmat, és több ízben célzott arra, hogy karrierje
szempontjából fontos lenne, ha Montana segítene neki egy
zsiványbanda felszámolásában.
Végül megalkudtak. A főzsaru megígérte, hogy ebben-abban
szemet huny, mire is Jaco biztosította: megkapja a körözött
bűnözőket.
Jade nem nyilvánított véleményt. Komolyan vette, hogy nem
partnerként, hanem testóvónőként szerepel a pasas oldalán.
Rezzenetlen arccal kísérgette oltalmazottját, s mindig tudta, mi
történik körülöttük a teremben.
A polgármester – szorongó, májbántalmaktól gyötört úr – arról
lantozott Montanának, hogy néhány újságíró sértő érdeklődéssel
kíséri legutóbbi ingatlanügyletüket. Aggodalma láttán Montana
közölte, hogy gondja lesz a sajtóra.
Rohamosan fogyott a pezsgő, apály állott be a bóléstálakban,
ám nem a hangulat hágott a tetőfokára, csupán némelyek
véralkoholszintje.
– Szörnyen unatkozhat – sajnálkozott Montana.
Jade éppen ráhagyni készült, midőn megpillantott egy fehér
szmokingos, hórihorgas alakot. Elfúlt a lélegzete.
Még egyszer megnézte az újonnan érkezett pasast, hátha
tévedett. A széltében is jelentékeny, hosszában is feltűnő,
hátrafésült hajú, sötét szemű férfi minden irányból Bárdra
hasonlított.