Fable Jégtánc

lelkiállapotomba. Lényeg az, hogy amikor tegnapelőtt nőm megint
szülni készült, kimentem a garázsba, belebújtam a szerelőcuccba,
és felkaptam a franciakulcsot. Mire így bemosakodva, tettre készen
a szobába értem, azt mondá az asszony: újabb fiad lett, Horace.
Ezekben a napokban Bárd úgyszólván náluk lakott, bár jószerivel
csak aludni járt haza. Amikor megérkezett, lezuhanyozott, és
elvackolt a nappaliban felállított kempingágyon. Remekül aludt a
legnagyobb lármában is, nem zavarta a szülőcsatorna műsora,
Tilton és Jade kommentárjai, nevetgélésük.
Nazir a hóesés második napján sílécre kapott, és elsöpört a
hegyekbe. Aztán csak nézte, hogy nő a hó és fogy a panzió
élelemkészlete. Hiába tartóztatták észérvekkel, folyton ki akart
menni a sípályára. A harmadik napon ki is szökött; íziben maga alá
temette egy kisebb lavina; a panziósék bernáthegyi kutyája ásta ki a
görgeteg alól.
Az ötödik napon a lábát törte, s még csak nem is sílécen, hanem
zuhanyozás miatt; mivel testápolás közben rálépett a nyitott
krémszappanos flakonra. Ez padlógáz volt, a javából. Nem akadt
ember, aki megállíthatta volna.
Nazir megindult a folyamatosan krémet lövellő, síkos flakonon,
akár egy gördeszkán, és megrohamozta a fürdőszoba ajtót, amely –
sajnálatos –, az étterembe vezető lépcsőre nyílott. Az ajtó legott
megadta magát.
Nazir madám leszáguldott a lépcsőn, áthasított a szórványosan
vendégekkel tarkított asztalok között, beszakította a bárpultot, és a
mögötte álló, áthatóan sikoltozó panziósnőt a falhoz préselve,
azonmód pucéran, pezsgő habbal lepetve, elaléllott rajta.
Lábát a bősz férj törte el, utóbb.
Jade tehát átkozottul ráért a semmittevésre.
Egy este Bárd karikás szemekkel lépett be az ajtón.
– Vége – mondta. – Szabadságot vettem ki. Csomagoljatok,
utazunk. Megtartjuk a karácsonyt.
Senki sem érvelt ellene, nem hivatkoztak hóra, hidegre, naptár
szerinti karácsonyra, nekiálltak csomagolni.
Bárd terepjárót bérelt az útra, noha inkább motoros szánt kellett