Fable Jégtánc

kezet, fegyvert emelhess rám.
– Milyen szépek talpig fehérben – sóhajtotta Montana. – Mint egy
jegyespár.
Nem kellett volna megszólalnia.
Bárd nem törődött többé a rászegezett stukkerrel.
Előrelépett, és a fülében csillogó ezüstfüggőt meglóbálva, ígyen
szólt:
– Elegáns. Finom. Érzéki. Úr. Tök szexis.
Minden jelzőnek nyomatékot adott a mutatóujjával, melyet
ütemesen belebökött Montana szíve fölött a szmokingba.
Jade nem és nem tudott fellépni ellene.
A zsaru rávigyorgott.
– Gyönyörű vagy ma este, hirig bige.
– Csókoltatlak a ragyával.
– Megengedsz egy tanácsot? – kérdezte a zsaru a sarkain
billegve. – Máskor ne csinálj botrányt az urak bálján.
Ezzel választ sem várva kiviharzott a teremből.
Miután a citromsárgára fonnyadt rendőrfőnök kiszabadkozta
magát, és egy percre magukra maradtak, Montana megjegyezte:
– Ne aggassza, hogy képtelen volt megvédeni tőle. Hiszen a
támadása egyértelműen magának szólt.
– Számított erre?
– Reméltem, hogy nem múlik el eseménytelenül az éjszaka.
– Jaco, maga kitüntetéssel végezne a méregkeverő-képzőben.
– Ezentúl csak olyan bálokba megyünk, amelyeken álomba
unhatja magát.
Jade nem bírt magához térni.
– Látta, mi volt a fülében?!
Montana elmosolyodott.
– Holnap küldetek neki valami márkás sminkkészletet.
– Nem tudom elhinni – borzadt tovább a lány.
– Vajon miért illetett azokkal a szavakkal?
– Tőlem idézett.
– Remélni sem mertem, hogy ilyennek tart.
– Ilyennek tartom – bólintott Jade.