Fable Jégtánc

– Mert ragyaverte, lomha dízelmotor van a kocsiban – felelte
Jade.
Nem emlegette fel az egyéb körülményeket. A keskeny aszfaltút
erdőben kanyargott, gyakori kapcsolgatást, éber figyelmet követelve
a vezetőtől.
Noha az autózás többnyire nyugtatólag hatott a lányra, idegei
ezúttal nem akartak megmaradni a higgadt-fokozaton. Persze, hogy
nem, hiszen átgondolta, mi történhet a benzinkútnál, és íziben
szertefoszlottak dédelgetett reményei.
Ha odaérnek – nemsokára! – Londonnal kéz a kézben
kikecmereg a kocsiból, s eljátssza (el ő!), milyen félelmetesnek
találja a testére pólyázott kézigránátot. Mivel azonban már volt
dolga effélével, tudta, hogy még akkor is lenne ideje letépni
magáról és elhajítani az ótvarba, ha rabtartója hirtelen elszelelne a
kirántott biztosítószeggel.
Aranyos ötlet, aprócska szépséghibával. Ugyan merrefelé
dobálgat az ember egy felheccölt kézigránátot – a benzinkútnál?!
Londonra sandított. A középmagas férfi háromrét hajtogatott
testtel szorongott a hátradöntött ülésen. Mellkasig nyitott inge alatt
további gránát-gömböcök dudorodtak. Egyik stukkerét a nadrág
dereka alá döfte, ám a másikat nem eresztette ki a kezéből.
Fájdalmaira koncentrált, arcvonásai percről percre torzultabbá
váltak.
Jade újabb kitörésre számított. El kellett terelnie a férfi figyelmét
a kínról.
– A benzinkútnál szerezhetne magának fájdalomcsillapítót –
mondta.
– Nem kell!
– Nem a fenét! Hacsak nem mazochista. Nézzen a tükörbe. Nem
a megszokott, jóképű, fiatal arcot fogja látni, hanem egy szenvedő
gyűrött fejét. Hullámokban önti el a fájdalom? Próbálja meg a
terhestornát. Szívja be a levegőt, mélyen, le a hasáig, és tartsa
benn, amíg csak tudja, azután nagyon-nagyon lassan fújja ki, és
kezdje elölről. Lássunk hozzá, én is magával csinálom. Beszív!
A férfi engedelmeskedett. Behörpölték a levegőt, majd arcuk
pirosodtáig a tüdejükben tartották. Sziszegve fújták ki.
– Jó! – lelkesedett a lány. – Adjon egy kazettát a kesztyűtartóból.