Fable Jégtánc

– Ő is ordít velem, de feleannyit sem, mint te!
– Még szép! Feleannyira sem ismer, mint én!
London az egyik üvöltő félről a másikra kapkodta a fejét, mintha
Wimbledonban lenne. Szeretett volna szóhoz jutni.
Nem hagyták.
– Zömítsünk! – javallotta Jade. – Próbáltál magadra cserélni,
nem sikerült. Ha nincs más ötleted, továbbhajtok G.I. Joe-val.
– Nincs annál szebb, mint amikor két vak vezeti át egymást az
úton!
– Ezért álltunk meg?! Hogy epigrammázz?
– Parányom, te summa cum laude végeznéd a
vasorrúbába-képzőt!
London a félőrültnek tetsző Sachelre ripakodott:
– Nem tűröm, hogy így beszélj a hölggyel!
Sachel elképedt egy pillanatra, majd még előrébb hajolt, hangját
lehalkította:
– Sokkal engedelmesebb szolgája vagyok, mint te valaha is
leszel!
– Kezdem azt hinni, hogy te vagy a pigmeus apja!
Jade közbeszólt:
– Ugyan, London, láthatná, hogy szemernyit sem hasonlít egy
Petri-csészére!
– Hát ez még egy buddhistának is megártana! – hörrent Sachel.
Ismét Jade-hez intézte szavait. – Menj csak! Menj vele! Mi az, hogy
London?! Ez a pali kész Kambodzsa! Ha nem műmellet hord, akkor
kézigránátokkal van kitömve! Stukker a markában! Stukker a
gatyakorcában: remélem, herén lövi magát! Rólad most nem
beszélek, mert még megüt a szél, életem virágjában. De azt azért
elárulhatnád, miként akarsz megszabadulni tőle, ha nem azon vagy
te is, hogy helyet cseréljek veled!?
– Nincs helycsere! – szögezte le London. – Nincs megállapodás.
Megyünk tovább, mint eddig, és ajánlom, ne kezdj lövöldözni, mert
akkor robbantok. És abban a pillanatban, amikor megunom, hogy
követsz: neked befellegzett!
– Hát persze – bólintott Sachel, némileg higgadtabban. – Az
utolsó hír jogán, mely megillet engem, mielőtt megboldogulnék,
elárulhatnád, mit tervezel a lánnyal.