Fable Jégtánc

ezért hímnemű csőszt nem mert felfogadni.
Megbízta Renist, hogy találja meg a zsarolókat, és addig
szerezzen egy acélos izmú, kiváló lőképességű, ámde eunuch
testőrt Rhandi, a felesége mellé.
Renis Jade-et ajánlotta.
Így aztán a lány megismerhette a város elegáns üzleteit,
legmenőbb fodrászát és kozmetikusát. Ragaszkodott ahhoz, hogy
kliensét a Jégjárón fuvarozza.
Néhány nap elteltével Rhandi rákapott a kocsikázás ízére. Mindig
más és más időpontban, sosem azonos útvonalon indultak napi
körútjukra, ám egyszer sem hagyták ki a város legnagyobb parkját,
amelyen autóval is áthajthatott az, aki elfogadta a húsz kilométeres
sebességkorlátozást, valamint a rendelkezés komolyan vétele
céljából harminc méterenként elhelyezett fekvő-rendőröket, vagyis
az autósok életét bearanyozó, alattomos kocsitördelő sáncokat.
Minden nap a park mélyére gurultak, Jégjárót az út szélén
hagyták, és hatalmas sétát tettek a csupasz koronájú fák alatt, a
ropogó hóval takarózó füvön. Gyümölcsdarabkákkal és magokkal
kínálták a befagyott tavon didergő hattyúkat, vadkacsákat, az
odasereglő sirályokat és apróbb madarakat.
Rhandi, a magas, szőke, hímporosan hamvas ifjú nő leginkább
az ő Montijáról beszélt, a férjről, aki igen sűrűn az agyára ment.
Monti reklámfilmekben utazott, otthon bevezette a patriarchátust:
az ő feleségének nem kell jogosítvány, nem kell munkahely,
barátnőkre sincs szüksége, pláne ilyen derék, jól kereső férj mellett.
Rhandi elárulta, hogy szerinte a legtöbb reklámfilm maga a
tökéletes giccs: hazug, számító és cukros.
Jade halványan vállat vont, és megkérdezte az ügyfelet,
közölte-e ezt a férjével. Mint kiviláglott, Rhandi nem közölte még,
ugyanis eddigi életében látott már néhány remek reklámot is, és
egyelőre bízik abban, hogy Monti képes lesz felülmúlni önmagát.
Azután a fázós levelű rhododendron-bokrok mellett
visszasétáltak a kocsihoz, amely nekilódult velük, ügyet sem vetve
a fekvő-rendőr sáncokra.
Sachel napról napra erősödött, bár még mindig csupán fakó