Fable Jégtánc

megszagolta csövét, majd görnyedten tovább indult. Tébolyultan
virágzó rózsabokrok kísérték a házig, hullott szirmok heveredtek
talpa alá, s a fűszeres virágillat azt próbálta elhitetni vele, hogy az
élet örökkévaló.
A teraszlépcső tövében átvágott nyakú férfi feküdt,
haláltusájában összetört tövises ágak között, hátraszegett fejjel;
bíbor vére a lángvörös szirmokon alvadozott.
– A francba – sóhajtotta a zsaru.
Jade a villa falának tövében zöldellő bokrok között folytatta útját,
és mert az opálköves gyűrű átforrósodott, minden idegszálával
figyelte, mi történik körülötte.
A ház nyugati oldalához kanyarodtak. Bárd megérintette a vállát.
Elhasaltak a sudár díszfüvek között.
Üvegtörmelék csillant előttük.
Felpattantak, és eltávolodtak az épülettől. Az egyik emeleti
ablakra bámultak. A jégcsaposra törött üveg láttán visszaóvakodtak
a fal közelébe.
Nazir teteme a dáliaágyásban hevert, színes virágfejek hajoltak
fölé, üvegdarabok csillámlottak körös-körül.
Jade halkan felnyögött. Nazirt az emeleti szobában lepték meg,
és hasát felhasítva, kihajították a csukott ablakon.
Ez a tett legalább két szakszörnyeteg ténykedésére vallott.
Nem mentek a holttest közelébe, tovább surrantak a bokrok
takarásában.
Az északi oldalon a harmadik testőr tetemébe botlottak.
Jade leült a földre, hátát egy fa törzséhez támasztotta, érezte,
fogytán a levegője, több rémtett látványát nem képes elviselni.
– Del Maar, te patkány! – kiáltotta iszonyodva.
Saját hangja kijózanította és felrázta kétségbeeséséből. Elvetette
magát a füvön, és elhemperedett egy bokor felé.
A következő pillanatban golyót kapott a mögötte álló fa, azon a
ponton, ahol az imént még az ő feje volt.
Del Maar hang után is eltájékozódik, akár a denevér.
Jade felkapott egy követ, és elhajította. Amint a kő leesett, lövés
dörrent.
A lány körülpillantott, és sehol sem látta a zsarut.
Bárd vadászláztól hajtva Del Maar után eredt.