Fable Jégtánc

korelnöktől, de mit tegyünk!? Az életben a nevetés az egyik
legkomolyabb dolog, éspedig azért, mert a legfontosabbak közül
való. De ez már filozófia, és biztosan magas neked. Egyébként
átázott a csizmám, és mindjárt ránk virrad. Nézz fel a nappali
ablakára: a lámpafény is alszik már. Gyere.
– Mostanáig olyan pasasnak ismertem magam, aki maga
kezdeményez.
– Ha ez kifogás, ezt is elütöm. Nem adok öt percet, és átveheted
a kezdeményezést. A csók után a szexuál-életemben is első
lehetsz. Nehogy felemlegesd a szálkás hátú pacákot! Azt csakis
érted tettem, hogy nyugodtan nőnek tarthass.
– Ilyen nincs! Rögtön lábon lövöm magam!
Jade kézen fogta a pasast, és a ház felé indult vele. Ügyelt arra,
hogy a hangja továbbra is türelmes maradjon.
– Késő a szánom-bánom. Nemde, emlékszel, mikor azt
latolgattad Tiltonnal, mitől lesz a csöpp kislányból nő?! Ezen ne
múljék, gondoltam. Aztán persze szívtad magad. Kész szerencse,
hogy nem ragadtam le Olasz mellett, mert akkor most ellőhetnéd a
tökeidet is.
– Ebből elég, te nagyon nem normális – mondta Bárd a lépcső
tövében. – Menj, térj nyugovóra, álmodj szépeket. Én még csapolok
egy krigli sört, és megemésztem az életemet.
– Kosarat adtál?
– Nem is kicsit: televásárolhatod karácsonyra.
– Nem fogod megbánni?
– De.
– Akkor jó. Meg is érdemled. Szia.
A zsaru egy óra múlva lopakodott a lakosztályba. Lábujjhegyen
zuhanyozott, majd elszöszmötölt a tükör előtt. Azután a szobájába
surrant, és kulcsra zárta az ajtót.
Bebújt az ágyba.
Jade hozzá simult.
– Álmon halok – dünnyögte.
– Hirtelen senki más nem jut az eszembe, akihez szórakozni
küldhetnélek – felelte Bárd.