Fable Jégtánc

Az élen repesztő motoros és az utána nyomuló másik tudomást
sem vett a külvilágról. Csak egymással törődtek.
Az üldöző messzire ment a törődésben: fegyvert rángatott elő
bőrkabátja alól.
A szemből közeledő kocsik lámpáinak ellenfénye mintegy
kiemelte sziluettjét: a sárpermetet szóró kerekeket, a nedves
bőrruhát, a fekete kesztyűs kézben felmeredő kicsiny géppisztolyt,
a bárányfelhő-mintás szkafander kék-fehér csillogását.
Jade először fel sem fogta, hogy nem versengést, hanem
üldözést lát; mintha csupán egy videokazetta borítója elevenedett
volna meg előtte. A szkafanderen tekergőző felhőket bámulva fura
érzése támadt, akárha a motoros fejébe, egyenesen az agyára
meredne.
Bárd zökkentette ki az igézetből.
Holott a zsaru egy szót sem szólt. Jobbját a kabátja alá
csúsztatta, s amikor visszahúzta, stukkert tartott a kezében.
Jade a szeme sarkából vette észre a mozdulatát.
Azonnal észhez tért, és Bárdra rivallt.
– Na nem! Ez nem a Quasar!
Folytatta volna, de hangját vette a géppisztolysorozat ropogása.
Az élen vágtató motor megingott, majd rohant tovább. Maga
mögött hagyott egy láthatóan tétovává váló Nissant. A kocsi
vezetője tudta, hogy fedezékül használják; cseppnyi ingadozás után
kihúzódott az út szélére, sorsára hagyva az üldözöttet.
Tilton megszólalt a lány mögött.
– Segíts Bárdnak. Engem ne félts; összefonódtam a biztonsági
övvel.
– Az öv és a golyóálló mellény nem ugyanaz – mondta Jade, de
ő sem hallotta: újabb sorozat vágott a szavába.
A menekülő megrántotta a gázkart. Görcsösen kapaszkodott a
kormányba.
A Yamaha felágaskodott, akár egy táltos, és vezetője alól
kiugorva tovább vágtatott.
A menetszél bíbor esőt vágott a Ford szélvédőjére, az ablaktörlő
lapátok egyenletesen szétmázolták.
Jade nem látta a vértől, csupán félte, hogy a sebesült vagy halott
férfi teste előttük hever az úton.