Fable Jégtánc

Baromi gubancos hegyi út ez, légy észnél!
Jade lehalkította a magnót, a padlóba nyomta a gázpedált.
– Kötözd be és meg magad! Ez a velejéig kártékony pasas át
akart hajtani rajtunk! De mi tudjuk, hogy mindene a kis Wranglere.
Péntekente előszedi, kiglancolja számtalan tetőlámpáját, krómozott
gallytörőit, a motorháztetőre eszkábált, formatervezést megúszott
kürtöcskéit, és ő a macho. Kiló harminccal tép a zegzugos hegyi
úton, és belehalna a szégyenbe, ha valaki lehagyná. Hát most
magunk mögé kenjük!
– Jaj – sóhajtotta Citrom. – Arafat hozzád képest már nem is
fanatikus. Haragszol?
– A fél fejemért? Dehogy.
– Mert ha nem haragszol, akkor lassíts!
Jade az ellenkezőjét vágyta, de nem nyomhatta tovább a
gázpedált, mivel már koccanásig nyomta. Érdekesen szeszélyes
kanyarok jöttek szemből, ám a négykerékmeghajtás végül mindig
az úton marasztotta a hátulját rázó, riszáló, zokogó abroncsú
járgányt.
A Wrangler bíborló fenéklámpái ötven méterrel előttük kellették
magukat.
– Amúgy milyen kocsival jár a pasi? – kérdezte Citrom.
Jade vállat vont.
– Valami gömbölyded, krumpli-forma kis csodával. Manapság
mindenki ilyennel tép. Tökmindegy, mit írnak a hátuljára, egy
kaptafa az összes gömböc. Nem véletlen, hogy azzal a géppel nem
mer kijönni erre az útra. A második hajtűben kigurulna.
Kiveszkődtek néhány zegzugos kanyarból.
A hongkongi jojóként pattogott a hátsó ülésen. Fel is hagyott a
szépen csobogó, könnyed társalgással.
– Látod egyáltalán a kilométerórát?! – nyüszítette.
– Ne az utat nézzem? – informálódott Jade.
– De, de! Az órát majd én nézem neked. Tudod, hogy ez a kocsi
az összes vagyonom?
– Muszáj gratulálnom. Príma befektetés volt.
A Nissan megközelítette a Wranglert. Enyhén meg is érintette a
fenekét.
Citrom felsírt. Jade visszavett a gázból.