Fable Jégtánc

egymillió nedvedző pattanásnak kellene borítania a fejedet. Ha
olyan okos és előrelátó lennél, amilyennek velem szemben
mutatkozol, aligha kerültél volna olyan helyzetbe, aminőbe a csajod
belesodort. Szültök?
– Nem szülünk.
– Biztos?
– Biztos. A sarkamra álltam, miként tanácsoltad, és ez nyomban
megoldotta a helyzetet.
– Tehát ahhoz nem vagyok gyerek, hogy helyrepofozzam
helyetted az életedet, feltéve persze, ha nem követelek részt belőle.
Ha érett, felnőtt nő lennék, nem haboznál közel engedni magadhoz.
Százhetvenöt centi magas vagyok, és máris annyit éltem, mint egy
matróna. Tizenhárom éves korom óta magam irányítom a
sorsomat, a legtöbb választásom önkéntes és nem rám
kényszerített.
Bárd cöcögött néhányat.
– Hát ez eszméletlen! – jajdult Jade. – Mit vársz tőlem?! Igen,
feltett szándékom, hogy én legyek az álombige! Ne hidd, hogy
összetévesztem a dolgokat. Ne jöjj nekem az intenzíven kretén
gyermek-pszichológus szöveggel! Nem pót-apát és szerelmetes
barátot, nem is fél-fivért látok benned. A Bárd nevű férfit látom
benned, azt a férfit, akibe a búbomig szerelmes vagyok, és azt se
hidd, hogy ez könnyen ment, mert baromian harcoltam ellene,
csakhogy vesztettem! Vesztettem, és már szemernyit sem bánom,
és örülök annak, hogy eléggé merész voltam elmondani, örülök
ennek a helynek, a hulló hónak! Egész esténk gyönyörű volt az
együtt zenéléssel és énekléssel, és még gyönyörűbb lesz, mert ma
éjjel veled alszom.
A zsaru megtorpant, és fejét ingatva a lányra nézett.
– Egy rakás rettentő bonyolult dolgot játszva megértesz, csak ezt
az egyszerűt nem érted!? Nem lennénk boldogabbak, ha együtt
aludnánk.
– Nem a fenét!
– Rettentően figyelj! Megingathatatlanul tudom: nem lenne erőm
ehhez a kapcsolathoz, hiszen bármitől próbállak visszatartani, annál
inkább véghezviszed azt. Mert a lehető legjobb úton jársz ahhoz,
hogy sittre vagy kriptába kerülj. Ha úgy tetszik: magamat akarom