Fable Jégtánc

kedvelte a kerek helyzeteket, mert a négy ököllel elkészülvén
felhúzta térdeit, és labdává gömbölyödött.
Jade nézte az arcát, szűkrésű, feketén-kék szemét a
lusta-duzzadt szemhéj mögött, szálldosóan puha, sűrű fekete haját,
melyet a fürösztés után a nővér azon nedvesen hátrafésült.
Sachel lépett a szobába, arcán titkolatlan vigyorral. Egyébként is
kicsattanónak látszott.
– Mit hallok?! – mondta.
Megcsókolta Jade-et.
A gyermek fölé hajolt, és megdöbbent.
Azután igazított a haján, hogy szemernyi eltérés se legyen
kettőjük között.
– Most mi lesz? – kérdezte. – Annyira fiú, mint én. Ugrott az Opal
név. Mit választottál helyette?
– Mit szólnál... – kezdte Jade, majd elnémult, látván, hogy Sachel
elhűl, lassan leereszkedik a székre, és tétován magára mutat.
– Megkérdezel?! Te megkérdezel engem, hogy mit szólnék?
Mihez?
– Ne hülyéskedj, csak az időt vesztegetjük, miközben a gyerek
névtelen!
– Dehogy névtelen, hiszen Flash, csak rá kell nézni.
– És? – sóhajtott Jade. – Mit szólnál...?
Sachel bólintott.
Tenyerét a hasonmás fej alá csúsztatva magához emelte a fiát,
és megkérdezte:
– Te is egyetértesz a névadással, Tilton Flash?