Fable Jégtánc

kötelékrepülést rendeznek! Fergeteges! Ahol egy csapat
gyöngytyúk dübörgő stukaként lecsap, ott a legmerészebb pasasok
is hasra vágják magukat, még a mélyebb pocsolyákban is.
Jade a szaxishoz fordult.
– Tartsunk gyöngytyúkot – kérte.
– Nem hiszem, hogy kedvelnék a szomszédainkat.
– Sosem szelídülnek kézhez – méltatta tyúkjait a gazda. – De
egészen megejtő a helyhez kötődésük.
Ekkor előlépett a garázsból, kezében jókora fazekat tartva, majd
annak tartalmát egyenletesen szétszórta a havon.
A gyöngytyúkok kevés eszüket is elvesztették a magáradat
láttán. Némelyik zuhanórepülésben hagyta el a cédrust, mások
féltéglaként buktak alá a magasból, szárnyaik tapsorkánként
dübörögtek, izgatott rikácsolásuk nem is közelített a madárdalhoz.
De előözönlöttek egyéb zajos, felhevült baromfifélék is,
valamennyien légi úton. Különös szerzetek toporogtak közöttük,
egyikük-másikuk homlok-kontyocskával, vagy janicsárfarokkal
büszkélkedett.
Néhány aggasztóan nagy termetű, hófehér tollazatú lény
toronylott közöttük, ezek némelyike az állától a begyéig lógó
hússzínű laffantyút viselt, ami kiadós strapák során megnyúlósodott
herezacskóra emlékeztetett.
A gazda kedélyesen elbugyborékolta magát, mire a fehér óriások
viszont-bugyborékoltak, és megrezgették a begyük közepéből
kimeredő, sisakforgóra hasonlító fekete szőrtincset.
– Mik ezek a pornográfikus állatok?! – hörrent Jade.
– Fehér pulykakakasok. Tetszenek?
– Fiatalon is ilyenek?
– Nem, hölgyem, fiatalon még tojások. Isten hozta magukat.
Morgan vagyok, az önök házigazdája. Fáradjanak a házba,
Morganné megmutatja maguknak a lakosztályukat. Kegyetlen hideg
van, nem gondolják? A tavalyi telet is csak néhány vendégünk
feláldozásával tudtuk átvészelni. Legtöbbjüket vadasan kedveltük.
– Na, és a rengeteg tyúkféle?
– Csak nem képzeli, hogy Morganék védtelen pipiket öldöső
barbárok?!
Morgan a megtévesztésig úgy festett, miként a vidéklakóknak