Fable Jégtánc

– Ne mondd még egyszer, hogy konkrétan! – vicsorgott Jade.
Bárd áthajolt az asztalon. Összeért az orruk.
– Nagyon figyelj! – kezdte a férfi. – Nazirtól mindent megtanultál,
amit egy robot csak megtanulhat.
– Egy mi?!
– Egy gép: egy Terminátor. Már csak egy apróságot kell
elsajátítanod, de ebben senki nem segíthet, ezt a leckét te adod,
magadnak: hidegvérből.
– Fel tudnám szögezni a skalpodat az ajtóra! – felelte Jade.
Orruk csaknem összeszikrázott.
– Fel tudnád, hisz a művelet csakcsupán szög, kalapács, skalp
és ajtó kérdése. Mármost: az imént pedzegettem a "hidegvér"-t. Hát
ezért.
– Ne fölényeskedj velem!
– Minden helyzetben őrizd meg a higgadtságodat – mondta
lassan, szuggesztíven a zsaru.
Míg ezt mondta, kecsesen félrehajolt az arca felé vágtató forró
tea útjából.
Tilton köhintett, ám csupán a figyelem felkeltése céljából. Azután
így szólt:
– Jade, te kiszolgáltatod magad az indulataidnak. Bárd nem
azért provokál, hogy megőrülj, pusztán csak illusztrálni óhajtja, mit
értett azon, hogy "hidegvér".
– Megölöm – mondta a lány. – Lassan, ízről ízre, kéjjel
méghozzá.
Tilton Bárdhoz fordult.
– Reménytelen – sóhajtotta.
– Mit tegyünk? A túlélő teája is a tapétán füstölög. Konkrétan.
– Ne rokkázz az idegeimen! – kérte Jade.
– Tehát – szólt a zsaru, ernyedni érezvén a feszültséget –, mi
terheli a nem túl előnyös küllemű feketék számláját?
– Köszönöm a leckét – felelte a lány, s felállt, hogy a távozó
fickók nyomába szegődjék.
– Hidegvér – súgta utána Tilton.
Ráfért a jó tanács.