Fable Jégtánc

futni hagynak, de a zsaruk rád akadnak?!
– Tökéletes biztonságban érzem magam, akár a kandalló mellett.
Legszívesebben hozzád gömbölyödnék, a számba kapnám a
hüvelykujjamat, és elaludnék.
– Nem veszel le a lábamról.
– De. Tegnap éjjel nem aludtam, amikor bejöttetek Tiltonnal jó
éjt-csókozni. Úgy elmondtam volna, milyen mélyen éltek a
lelkemben, milyen nagyon szeretlek benneteket. Szeretnék a
lábaitok elé gömbölyödni, mindig a közeletekbe vágyom, és alig
tudom elmondani, mert félek, hogy ha beszélek róla, elfoszlik a
szeretet, de ez nem lehet, igaz!?
– Jade!
– Ne szólj rám. Befejezem. Arra kényszeríted magad, hogy
mindenáron gyereknek láss engem. Úgy aggódsz értem és
dühöngsz rám, miként a gyerekéért aggódik és dühöng az ember.
Ha elfogadnál annak, aki vagyok, ha nőszámba is vennél, íziben
másként festene minden.
– Nem kényszerből látlak gyereknek, hanem azért, mert gyerek
vagy. Hónapokig titkon találkozgattunk Tiltonnal, nehogy
összezavarodj egy zsaru barát miatt. Komolyan, úgy bujkáltunk,
mint a tiltott szeretők. Az én bűnöm, hogy nem bírtam így folytatni,
én akartalak mindenáron megismerni, miután a Drill Bárban
visszautasítottál. Fogalmam sem volt, hogy ebbe majd bele is
őrülök, hiszen eszeveszetten féltem attól Tiltont, hogy ő temessen
el téged. Vedd már észre, hülye bige, te tartod életben az egyetlen
barátomat!
– Egyszóval akként aggódsz értem, ahogy egy áramfejlesztőért
aggódik az ember?! Nevezz hát el engem is valamidnek, mondjuk a
te egyetlen dinamódnak, vagy igaz generátorodnak! Seggfej!
Az Audi a ház elé kanyarodott.
Bárd áthajolt Jade előtt, és kilökte az ajtót.
– Menj fel, nyugtasd meg Tiltont, és fürödj meg. Leteszem
valahol a kocsironcsot, és én is jövök.
– Fordulj fel.
– Ez a beszéd illik egy rendes csitrihez.
Bárd gázt adott, és elsöpört. Az ajtó a sarok táján becsukta
magát.