Fable Jégtánc

– Hogy' beszélsz?! – hörrent Tilton.
– Hogy' beszéljek?! Az ideg-elmés múltammal?! Hánynom kell,
ha kulcsot látok! Engem folyton bezártak valami szobába! Hát most
kinn vagyok, és kinn is maradok, és nekem ne mondja meg egy
buzi zsaru, hogy miként kell humánusan autózni!
– Veszekedni akarunk? – érdeklődött Tilton.
– Ha érdekel a véleményem: én akaratomon kívül veszekszem! –
sóhajtotta Jade.
– Ami engem illet – jegyezte meg csendesen Bárd –, nem is
veszekszem.
– Nem veszekszik?! – kaccantott keserűt a lány. – Örökké beszól
valamit, amitől elfakad az epém, talán még a májam is.
– És nemde, azért leszel tőle ideges, mert igaza van?! –
állapította meg Tilton.
Jade megállította a kocsit, és hátrafordult.
– Nem azt szeretem benned, hogy nem ellenkezel velem. A
ragya tudja, miért szeretlek. Különben Bárdot is bírom, de ezért
szívesen lapockán rúgnám magam. Szerinte bűnöző vagyok,
szerintem a zsaruk is azok. Mit kell ezen vitatkozni?! Nesztek, itt
egy söröző, két óra múlva értetek jövök!
– Nem hagyom el a kocsimat – mondta Bárd.
– Veled tartok, pajtás – felelte Tilton.
Jade gázt adott.
Kigurultak a városból.
Sokáig hallgattak, azután Bárd váratlanul megkérdezte a lánytól,
hogy mit végzett Nazirnak.
– Még szinte semmit.
– És a "szinte" hogy' festett?
– Ráijesztettem valakire. A tagnak haja szála sem görbült. Nem
is láttuk egymás arcát.
– Tehát fegyver – bólintott a pasas.
– Ebből is láthatod, hogy jól bánok vele.
– Pont a fegyverrel kell jól bánnod?!
– Ha most a kezembe ajánlod a főzőkanalat, kiborítalak a
bőrödből és a csontvázadon fogok xilofonozni.