Fable Jégtánc

pénzért verekedni? Tudom, hogy akarsz, neked az kevés, amit itt
kiadhatsz magadból. Csíped a zsarukat? Csípnéd, ha
visszavinnének az idegbajos anyádhoz? Hogy könyvelő lehess,
mint apád?!
– Mit tudsz te rólam!?
– Mindent. Én alaposan megválogatom az embereimet.
Szabadon dönthetsz. Mondhatsz igent, de nemet is. Utóbbi esetben
azonban, sajna, gyorsan hazakerülsz a mamihoz.
– Meg akarsz halni? – csodálkozott Jade.
Nazir szeme felcsillant.
– Ez az, ezt láttam meg benned! Ölhetsz, kedvedre. Ezt kínálom
jó ideje.
Jade elment a titkos termekbe.
Azonnal fegyvert adtak a kezébe.
Azelőtt csak légpuskával találkozott, amelyet nem érinthetett
meg, viszont lekísérhette apját az alagsorba, és megtekinthette
durrogó, csattogó lőgyakorlatát. Az ideggyenge férfiú e játszogatás
után már-már machónak érezte magát; egyszer odáig
merészkedett, hogy az alagsorból előkerülve hitvese lángostészta
állagú fenekébe markolt.
Nazir titkos termei egy ódon ház labirintus-szerű pincesorában
lappangtak.
Jade remek játszóhelynek találta a sötét folyosókat, a kőrakások,
vaslépcsők, szétdobált zsákok között megbúvó és mindig váratlanul
támadó társakat, a festéket lövellő fegyvereket, az izgalmas
bújócskát.
Minden alkalommal más és más feladatot kapott. Hol egy zöld
sapkás fickót kellett megtalálnia, visszaverve az útjába pattanó,
vérszomjas tagokat, hol egy elrejtett táskáért folyt a hajsza. A
nehezebb feladatok is csak eleinte okoztak nehézséget: úgy kellett
végigfutnia a labirintuson, mégpedig rekord-idő alatt, hogy senki se
vegye észre ottlétét.
Iszonyatosan gyors és veszélyes lett. Kedve szerint vált csaknem
láthatatlanná.
A legkülönbözőbb fegyverekkel gyakoroltatták. Megtanulta
használatukat, a szélsebes tárcserét, a pontos célzást és a halálos
biztonságot.