Fable Jégtánc

– Tudom, mit akartál sugallani a kézmosással – szólt később. –
Nem figyeltél. Arról beszéltem, hogy barbárok vagyunk.
– Jól van, megnyugtattál – biccentett Bárd.
Az éjjeli lakoma végeztével Tilton a szájára vonta szaxiját.
Jade a két láda közé lépett. Az ajtóban állóra mutatott.
– Ebben van a medál.
– Süt az aurája – hagyta rá a zsaru.
Nem csak a medál volt a ládában.
Amikor Jade áhítatos mozdulattal felemelte a fedelet, a
pillangó-hölgy valósággal kiemelkedett belőle, mint aki hosszas
kuporgás után talpra szökve kinyújtózhat végre.
– Ez él? – kérdezte Bárd, a stukkerével játszogatva.
Jade fütyült a cinikusra, kisegítette a fekete pillangót a
szőnyegre, elsimította szárnyait, és a maszkja mögé kukkantott.
Rizspor-fehér, kifejezéstelen arca láttán visszaigazította az álarcot.
Kecsesen meghajolt, és táncra perdült a vörösarany hajú lánnyal.
Tilton fújta nekik a csűrdöngölőt.
– Hol akarod tartani? – kérdezte a zsaru, midőn a kifulladt
táncosnők a szőnyegre pilledtek.
– A szobámban. Kérd fel a barátnőmet, szívesen táncolna veled.
– A szafari-kalapom nélkül sosem lepkézek.
Jade a tenyérnyi szobába kísérte vendégét, és hellyel kínálta az
ablak mellett. A pillangó-hölgy leereszkedett a támlátlan székre, és
kibámult a pelyhező hóba, a platánfa csillámszikrás ágaira.
Jade visszatért a ládához, és óvatosan kézbe fogta az egyik,
zizegő szalmába burkolt csomagot. Szálról szálra fejtette le a
védőréteget.
Tündökölt a szeme izgatottságában.
Óezüst figurát tartott a kezében, s az belesimult két tenyerébe.
Az ágaskodó ló egyetlen szarva mesterien csiszolt hegyikristályból
készült.
Tilton letette a szaxofont, és nehézkesen felállt a fotelből.
– Odamehetek? – kérdezte. – Megnézhetem?
– Az unikornis – suttogta Jade.
Tovább kutatott.
A szaxis lekuporodott mellé, és ámultan nézegette az egyszarvút.
Majd a sárkányfigurát, amely smaragd szemmel hunyorgott a